AZ ÉLET KENYERE
Lukátsi Vilma verse

...A köveknek olyan formájuk volt,
mint a kenyereknek,
a kéz melegnek érezte őket,
hiszen sütött a nap,
mint óriás pusztai kemence...
Ördögi kelepce:
kígyó a kövek közt
így suttogott:
- Megteheted!
Mondd, hogy ezek legyenek kenyerek!
Az éhség káprázata eltűnt,
a kövekből - emberarcok lettek;
ötezernél is többen,
a lehetőség a lélekbe döbben:
igaz, majd megteszi egyszer...
De most a válasz:
"Nemcsak kenyérrel él az ember!"

Az ember vet és arat,
és süti a nap - mert
kövekből nem lesznek kenyerek!
A kő - kő marad!
Ám, ha az ember az ő kenyeréből
Valamennyit odaad az Úrnak...

Nem kell hozzá semmit mondani,
sokszorosan lehet már osztani!
S amíg nyúl érte sokat tenyere,
formálódik a kijelentés_
"Én vagyok az életnek kenyere!"

Válasz

NEM HAGYLAK ÁRVÁN
Máthé István verse

Úr Jézus, ki tanítványaidnak szemeláttára,
Emeltettél az égbe, dicső mennyországba.
Amint pedig felhő takart el,
S többé nem láthattak,
Angyal biztatására, a hegyről leszállottak.
Midőn visszatérésedről, itten is hallottak,
Útjuk bár nehéz volt, féltek és lankadtak,
De az ígéretben hittek, amit Tőled kaptak,
"Nem hagylak árván titeket,
Elküldöm a Szentlelket, hogy erőt merítsetek."
Hogy betölthessétek azt, amire rendeltelek
Lelkem erejével segítlek titeket.

Válasz

TERÍTSD ELÉBE!
Likátsi Vilma verse

Pompázó kertek illata árad,
- hagyd magadon még felsőruhádat,
jöjj ki az útra velem!
Szél bujdokol a pálmafák között,
a város éled: fénybe öltözött,
válaszúton van az értelem...

Zörren a zárja ősi tekercsnek,
ki hitte volna: el mégsem vesztek
próféta szavai régen:
"Örvendj, örvendezz, Sion leánya!
Közeleg hozzád életed Királya,
jön, jön az Úr nevében!"

Paripák patkós zaja nem csattog,
vezénylő szavak éle nem pattog.
- egy szamár kocog szépen.
Aki rajta ül, fény abból árad,
Ő jön az Úr nevében!

Válasz

HA KRISZTUS HÍV
Bódás jános vers

Krisztus hív? ... Menj, nem tétovázva!
Attól se félj, ha megalázna,
s ha szíved sötétjébe ér el
mindent látó tekintetével,
hisz' azért hív, hogy megbocsásson!
Hogy meggyőzzön, mint rég Tamást,
s a bűnből adjon gyógyulást.
Ha Krisztus küld a zord világhoz,
testtel vérrel ne tanácskozz!
Légy az Ő jó vitéze, bátran!
S nem marad el a győzelem,
nyomodban élet, fény terem.
Rajtad át - gyenge vagy pedig -
ereje elvégeztetik.
Egyszer előhív élve, holtan
mindenkit, legyen légben, porban,
tengerben, Holdban, bárhol!
S ha mint túlérett gyümölcs a fáról
lehull a Föld s semmiségbe,
besoroz fényes seregébe
ha dicsőségben megjelen,
hogy győzve-győzzön mindenen!

Válasz

HITVALLÁS
Dömötör Tibor verse

Hiszem, Uram, hogy
Te akartad létem,
Vallom, hogy Érted,
Nem magamért éltem.
Tudom, hogy mindig
Éltél a szívemben.
Érzem, szerettél
Bűnben, kegyelemben.
Látom, hogy mindig
Te vezetted léptem.
Áldom neved, mert
Krisztus meghalt értem.

Válasz

MINT KÖVÖN A FŰ
Hörömpő Gergely verse

A cél, az mindig távoli,
És a küzdelem örök...
Gyéren nőnek sok baj között,
mint kövön fű: az örömök.

És mégis, hogyha kérdezik:
vajon az élet szép-e hát?
Végignézve az életén,
majd megvizsgálva önmagát,

így szól az ember: szép bizony.
Csodálatos és nagyszerű,
hogy bár a kő oly rengeteg:
mégis csak él és nő a fű.

Válasz

KARÁCSONYI ÜZENET
Füle Lajos verse

Üzenem mindenkinek, hogy a csillag
fényéből semmi sem kopott, értelme
lett csak megszokott. Üzenem
mindekinek, hogy a Gyermek ma is a
testté lett csoda, Isten jósága,
mosolya. Üzenem mindenkinek, hogy
a pásztor, király egyformán kedves
ott, s előtte boldog lesz legott.
Üzenem mindenkinek, hogy a bölcsek
serege most is útra kel, elég nekik
az égi jel. Üzenem mindenkinek, hogy
a szívem ma is repesve fut felé,
Ma is azé a Gyermeké.

Válasz

VÁRLAK URAM
Venyercsán László verse

Várlak Uram, várlak, hogy jösz
a kigyullad szívemben tüzed,
s kétségem sötét fellegét
úgy várom, hogy messze űzd.

Várlak Uram, várlak, hogy jössz,
Nélküled életem nincsen.
Éltető szavad: víz és kenyér,
örökké legdrágább kincsem.

Várlak Uram, várlak, hogy jössz,
mint szép tavaszban a remény.
S ha betakar féltőn kezed,
sohasem huny ki szívemből a fény.

Válasz

"NEM TEHETETT MÁSKÉPP!"
Túrmezei Erzsébet verse

Kínálhatták arannyal ezüsttel,
bíbor palásttal, hiú tömjénfüsttel.
Barát volt, egyszerű, ígénytelen.
Megállt és keményen azt felelte? "NEM!
Mert nem tehetek másképp..."

Ezért lett nagy, ezért lett Isten hőse,
diadalmas, véres tusák erőse.
Emlékéhez, mit nem győzhet a pokol,
új nemzedék ezért zarándokol_
Mert nem tehetett másképp.

Bár így állhatnék köszikla-keményen!
Gyönyör ne vonna, s ne riasztna szégyen!
És lenne Úr az életem felett
egy akarat, egyetlen felelet:
- Én nem tehetek másképp.

Akarja Isten? Így akarja? Akkor
nem tudok másról, vágyról, akaratról,
vérezzen bár a lázadó szívem
Nekem mennem kell. Indulok. Igen.
Én nem tehetek másképp.

Gúny, megnemértés, rágalom ha hull rám,
de akkor is, ha szeretet borul rám,
lepergő könny áztatja lábnyomom,
hadd égjen ott vonagló ajkamon:
- Én nem tehetek másképp.

Lutheri lélek, légy úrrá felettem!
Homályba födve bár és megvetetten -
de bélyeged dicsőítse homlokom,
s valljam áttörve minden poklokon:
- Én nem tehetek másképp.

Válasz

OKTÓBER 31.
Fejes Ádám verse

Az emlékezés napja ez
szemünk a múltba mélyed.
Elkiáltunk egy-egy nevet,
s csodás történet éled!
A nagy sötétség titkait
leleplezi az Ige.
Reformáció: új öröm
Istenünk segítsége!
Megtalált hát a kegyelem,
s mi kegyelmet találtunk,
szabadság, hűség, győzelem,
szenvedés útján jártunk...
Meghatott csönd, emlékezet
gyújts fáklyát most az éjbe!
Urunk pontosan érkezett
s fény gyúlt a sötétségbe!
Luther és Kálvin: nagy nevek.
Van még sok név, szerényebb,
Jézus neve lett fényesebb,
s a szikla-hit keményebb!
Az emlékezés napja ez:
Nevek és tettek zengjék
a Szabadító Kegyelem
nagy reformáló tettét!

Válasz