A Facebookon az élet tele van felejthetetlen pilla­natokkal – legalábbis erre a következtetésre jutott egy osztrák joghallgató, aki egy uniós adatvédelmi törvényre hivatkozva minden személyes adatát kikérte a piacvezetõ közösségi oldaltól. A válaszként kapott 1200 oldalas dokumentum szerint a Facebook a be­jelentkezéstõl a kijelentkezésig, sõt sokszor még az után is rögzít mindent, amit 800 millió felhasználója valaha is feltöltött.

Max Schrem akciója nyomán egyértelműen kiderült, hogy milyen digitális nyomok maradnak az egyes felhasználók után. Kezdve azzal, hogy mikor és mennyi időt tölt el az adott oldalon, honnan használja, a rendszer rögzíti az elküldött üzenetei időpontját és tartalmát, az összes lájkot, az üzenőfali bejegyzéseit, a felkéréseket, a régebben használt mailcímeket, fényképeket, illetve telefonos használat esetén a tartózkodási helyét jelző GPS-adatokat is.
Bár a felhasználó ilyen mértékű feltérképezése már önmagában is komoly aggályokat vet fel, az, hogy az amerikai vállalat ezeket korlátlan ideig megőrzi, függetlenül attól, hogy esetleg a múltban törölték őket, már egyértelműen szembemegy a hatályos európai joggal. E szerint ugyanis mindenki maga rendelkezik a személyes adatai fölött, és törlési szándék esetén azok konkrét eltávolításával, nem pedig csupán elérhetetlenné tételével kell az adott cégnek eljárni.
De miért is fordít a Facebook dollár tíz- és százmilliókat arra, hogy ilyen mennyiségű adatot tároljanak rólunk? Mark Zuckerberg, a cég huszonhét éves alapító-vezérigazgatója a kritikákra reagálva tavaly nyíltan felvállalta, sőt egyenesen előremutatónak nevezte a cég adatvédelmi politikáját. Nagy felháborodást kiváltó véleménye szerint az adatvédelem eddigi korszakának vége van, a világ megváltozott.
„Amikor a kollégiumi szobából elindultunk [a Facebookkal], az emberek még azt kérdezték: »Vajon miért is tennék fel bármilyen információt az internetre?« Az utóbbi öt-hat évben viszont a blogolás óriási mértékben terjedt el. Az emberek egyre több információt osztanak meg egymással könnyedén, különféle módokon, és egyre nyitottabban, egyre több ember számára teszik elérhetővé őket” – fejtette ki, és hozzátette, hogy ők a kritikusokkal szemben valós társadalmi igénynek próbálnak megfelelni. Azon, hogy ezt a vélt „társadalmi igényt” nem éppen a Facebook generálja-e direkten, hosszan el lehetne vitatkozni, az igazi indok azonban ennél sokkal prózaibb.
A Facebook ugyanis nem egy nonprofit szervezet, hanem egy csak idén 1 milliárd dolláros profitot hozó üzleti vállalkozás, minek tőzsdei értéke 100 milliárd dollárra becsülhető. Mivel a másik nagy internetpiaci szereplőhöz, a Google-hoz hasonlóan ingyenes szolgáltatásokat biztosít, a hirdetések azok, amik valójában fenntartják a céget. A hirdetők bankszámláit pedig egy bűvös szó nyitja meg: a személyre szabott hirdetés. Minél többet tudnak rólad, annál inkább tudják, mit lehet neked eladni. Zuckerberg cége pontosan ezért gyűjt minél több adatot és információt felhasználóiról, mivel ezek függvényében fizetnek nekik a hirdetők. Azaz a Facebook egyetlen kereskedelmileg értékesíthető terméke maguk a felhasználók, kik részben generált, részben tényleg valós társadalmi kényszernek engedve egyre több és több adatot töltenek föl magukról, egyre több és több bevételt termelve a cégnek. A közösségi háló várhatóan 2,5 milliárd dollár reklámbevételt hoz idén, ami felhasználónként körülbelül 3 dollárt jelenthet egy évben.
Ezt szeretné radikálisan tovább növelni a cég az ezen a héten startoló Timeline nevű új szolgáltatásával. Ez lényegében egy interaktív digitális napló, ahova az ember gyakorlatilag az egész életét feltöltheti, és természetesen ezzel láthatóvá is teszi másoknak. A mostani profilalapút felváltó új rendszer sokkal több személyes adatot követel meg majd a felhasználótól. A reklámvideók alapján a családi felvételek, fotók, társkapcsolati változások, személyes kapcsolatok, és gyakorlatilag minden, mi az életedben történik, helyet kaphat az új Facebook-oldaladon.
Mindezek ellenére a Facebook még távol van az orwelli Nagy Testvér szerepétől, számukra a felhasználók csupán megannyi információgyár, amiket a hirdetési piacon jó pénzért értékesíteni lehet. Azonban abban biztosak lehetünk, hogy ezentúl a hackerek, az államhatalom és a rendőrség a jövőben mindig tudni fogja, hol  kell majd először keresni, ha meg akarnak tudni rólad valamit. Mert bármit is töltöttél föl oda, az minden valószínűség szerint korlátlan ideig megőrződik valahol, egy távoli kaliforniai szerveren.
Fokozott odafigyeléssel az adatvédelmi kockázat természeten nagymértékben csökkenthető, azonban ha mindent privát módba teszünk is, egyvalami biztos nyilvános marad: a baráti kör. Nem kell Sherlock Holmesnak lenni ahhoz, hogy apró utánajárással meglepően sok mindent megtudhassanak rólunk csupán a facebookos ismerőseink alapján. Kevin Bankston, egy szabadságjogi szervezet jogásza szerint: „Nyilvánvaló, hogy ha az ember barátai bizonyos vallási, politikai vagy nemi csoportba tartoznak, mások arra következtethetnek, hogy az illető is része annak a csoportnak, még ha ő nem is állítja ezt magáról.” A Texasi Egyetem felmérésében 167 ezer felhasználó közel 3 millió kapcsolata alapján következtettek meglepően pontosan azok politikai, világnézeti hovatartozására. Ennek tudatában nem is csoda, hogy a politikai pártok egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek a facebookos megjelenésre, hiszen a kampányon túl értékes információkhoz is juthatnak szavazóikról.