A tízfős börtönkórus a színpadon harsányan énekel: „Sebesen zúgó szél, Mennyekből hozzánk küldettél. Zúzd szét a láncokat, Szabadítsd meg a foglyokat!" A padsorok között a rabok velük tartanak, teljes átéléssel. A szegedi Csillag börtönben vagyunk, ahol az elítéltek nagy része hosszúra szabott ítéletét, életfogytig tartó börtönbüntetését tölti.

Új dal következik:  „Van egy csoda a szívemben, ez a csoda erős bennem, győz a csoda, mert velem van az Úr." Még szól az ének, amikor megérkezik a börtönmisszió vendége. Pajor Tamás, a Hit Gyülekezete lelkésze rögtön az evangélium üzenetével vigasztalja az egybegyűlteket. „Minden ember rabnak születik, mert kényszerítő erők hatása alatt él, és gyakran áthágja a lelkiismerete hangját. Ez a hang folyton figyelmeztet arra, mi a helyes és mi nem - azonban mégsem tudja megváltoztatni az embert. Isten azonban elképesztő nagyságú bűnöket is képes eltörölni, megbocsátani, és képes erőt adni a jó kivitelezéséhez." Az elítéltek néma csendben figyelnek, s hogy mi történik a felszín alatt, arra csak a sűrű, szívbe markoló légkörből lehet következtetni.  Szellemi értelemben a szabad világban is lehet az ember rab, és a börtönben is lehet szabad - szól az üzenet. A rock­sztárból lett lelkész arra biztatja a rabo­kat, hogy a hátrányt fordítsák előnyük­re azáltal, hogy rendezik az életüket, és jóra használják ki a rájuk szabott időt. Végül mintegy nyolc új látogató kér imát azért, hogy új életet kezdhessen.

A börtönkórus egyik tagja, Hajzer Lajos eddig tizenkét évet húzott le a börtönben, és még huszonhárom éve van hátra. Lajos gyerekkorában volt elsőáldozó, bérmálkozott is, azután mégis elindult a lejtőn. „Jó pár évnyi zuhanórepülésnek hozama az a harmincöt év, amelyet kaptam, s amelynek letöltése után is csak feltételesen helyeznek szabadlábra" - meséli az istentisztelet után. Amit a börtönben a legrosszabbnak talál, az a tehetetlenség. Ebben a közegben ragadta meg őt az evangélium. Lelkesen beszél arról, hogy a megváltás milyen egyszerű, érthető akkor, ha a lelkész érthetővé teszi.  „Amikor Jézus a földön járt, meghalt a bűneinkért, és véráldozatot mutatott be minden embe­rért, így értem is. Van egy Bibliám, amelyen keresztül mindezt meg tudom ragadni."  Lajos megfogalmazásában a Biblia olyan tények gyűjteménye, amelyektől megváltozik az ember. „Mások kalandregényekben vagy mesékben hisznek, én a Biblia által leírt tényekben. Izgalmasabb, mint a legjobb kalandregény. Minden este olvasom: felkapcsolom a kislámpámat, füldugót be, és akkor magam tudok lenni " - mondja.

Hajzer Lajos Még 23 év van hátra

A szegedi börtönszolgálat tíz évvel ezelőtt kezdődött itt a Csillagban (Szegedi Fegyház és Börtönben), amikor egy hívő rossz útra tévedt, s a fegyházból  kérte a Hit Gyülekezete szolgálatát. „Először csak egy tanulószoba sarkában beszélgettünk, majd egyre többen jöttek, és hamarosan megtelt a szoba. Ezután a börtönparancsnoktól engedélyt kaptunk arra, hogy a színházteremben folytassuk a lelkészi munkát" - meséli a történetet Kunstár Csaba, a börtönlelkészi szolgálat vezetője. Azóta sokan szabadultak a hitre jutott foglyok közül, akiknek többsége sikeresen be tudott illeszkedni a társadalomba. Az egyikük például fogva tartása alatt kitűnően megtanult spanyolul, angolul és németül, s most Írországban kapott munkát.

Jusztin Szabolcs. Õ már vághatja a centit.

A börtön Pajor Tamás számára az a hely, ahol olyan emberekkel találkozhat, akik az emberi élet különös határhelyzetébe kerültek.  „Ezek a határhelyzetek képviselik az ember számára azokat a legfontosabb döntési szituációkat, amelyek az emberi szívet ki tudják mozdítani a szellemi vakságból, a materializmusból, az önmagunkban való bízásból. Ezek a határhelyzetek azok, amelyek a legközelebb állnak a nagy végső útelágazáshoz, amely a Biblia alapján minden emberre vár az emberi sors végén, és éppen ezért ezek a határhelyzetek azok, amelyek nagy mértékben meg tudják nyitni az emberek szívét, és Jézus Krisztus melletti döntésre tudják ösztönözni az embereket" - összegzi tapasztalatait a lelkész.

„Létkérdés a lélek mûvelése”

Interjú Dr. Kiszely Pál dandártábornokkal, a Szegedi Fegyház és Börtön intézeti parancsnokával:

Tábornok úr, mit jelent a hitélet a börtön falain belül?
– Harminc éve vagyok a pályán, azonban csak
a rendszerváltás után, 1990-tõl nyílt meg
a lehetõség a hitélet biztosítására ezekben az intézményekben. Tizennégy felekezet jár hozzánk, illetve a fogvatartottakhoz, közülük az egyik legkiemelkedõbb a Hit Gyülekezete szolgálata. A Szegedi Fegyház és Börtönben a kifejezetten hosszú ideig fogvatartottak vannak. Kétszáz fõ életfogytiglan való büntetését tölti, tizenhét ember pedig soha nem szabadulhat, ezért szinte létkérdés a lélek mûvelése, a lelki kapaszkodók megragadása. Ráadásul a börtön egy totális intézmény, ami azt is jelenti, hogy a fogvatartottakról nekünk minden szempontból gondoskodnunk kell – testi, lelki és szellemi táplálékról egyaránt.
Milyen különbségek mutatkoznak a hitéletben aktív, illetve a közömbös fogvatartottak között?
– Noha a fogvatartottaknak csak a kisebb része folytat aktív hitéletet, sokan közülük gyökeres változásokon mennek keresztül. Ezekkel az emberekkel kevesebb a probléma, hiszen elkezdenek tanulni, dolgozni, családjukkal is igyekeznek rendezni a kapcsolataikat, és a börtönben kiépített rendszernek is segítõ tagjaivá válnak. Nagyra becsülöm azokat az embereket, akik szabadidejükben, saját költségükön bejárnak ide,
és fölvállalják a fogvatartottak támogatását. Óriási segítséget jelentenek a munkánkhoz.
Van-e visszajelzés arról, mi lesz a hit útját választó rabokkal szabadulásuk után?
– A börtön olyan hely, ahol a fogvatartottaknak van idejük magukba szállni. Itt van lehetõség arra, hogy a hittel komolyan foglalkozzanak, és a hit ereje elképesztõ dolgokat tud véghezvinni, többszörös gyilkosok is teljesen meg tudnak változni. Aki ezt megteszi, és átértékeli az életét, az a szabadulása után is egy erkölcsi töltettel indul. Most is tudok egy olyan konkrét esetrõl, amikor egy apa, aki se a feleségével, se a gyerekeivel nem foglalkozott, már rendszeresen tartja a kapcsolatot a családjával. Biztos vagyok abban, hogy szabadulása után teljesen más módon fog közelíteni az élethez és a hozzátartozóihoz. Az egyházak azonban nemcsak a börtönévek alatt, hanem szabadulásuk után is felkarolják, segítik az embereket.
Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az emberek sikeresen beilleszkedjenek a társadalomba, és normakövetõ állampolgárok legyenek. (S. L.)