De mindezekben győzteseknél is többek vagyunk Őáltala, aki minket szeretett.

Róma 8:37

KENNETH

A Biblia királyoknak és papoknak nevez bennünket (Jelenések 1:6) és győzteseknek a világ fölött (János 5:4) Sokunk számára ezek a kifejezések még nem váltak teljesen valóságossá. Még most tanuljuk, kik vagyunk valójában.

Ha megnézed az 1 Krónika 14-et, látni fogod, hogy Dávidnak is hasonló problémája volt. Sámuel próféta királlyá kente őt tizenéves korában. Éveken keresztül tudta, hogy egy nap Izrael fölött fog uralkodni. Mégis, valahogy nem igazán jött valóságba a dolog.

De nézd meg, mi történik a 2. versben: „És megismeré Dávid, hogy az Úr őt megerősítette a királyságban Izrael felett, mivelhogy igen felmagasztaltatott az ő országa az Ő népéért, az Izraelért.” Végül meglátta! Dávid megértette, hogy az Úr megerősítette őt a királyságban. El tudom képzelni, ahogy mondogatta magának: „Király vagyok. Tényleg király vagyok! KIRÁLY VAGYOK!” Abban a pillanatban Dávid már nem csupán gondolkozott azon, hogy milyen lenne királynak lenni, hanem tényleg az volt. Látta magát királynak. 

Mi köze van ennek hozzád és hozzám? Dávidhoz hasonlóan, nekünk is királyi hivatal adatott. De csak akkor tudjuk gyakorolni a hatalmat, ami együtt jár ezzel a hivatallal, ha hiszünk benne.

Ha beteg vagy, akár ötvenszer is kijelentheted, hogy „Jézus sebeiben meggyógyultam”. Reménykedhetsz a gyógyulásban. Próbálhatsz hinni a gyógyulásban, amíg meg nem őszülsz. De ha nem látod magadat teljesnek és egészségesnek Krisztus Jézusban, ha betegnek látod magad, nem pedig egészségesnek, akkor nem kapsz természetfeletti segítséget. Mégis, ha egyszer kijelentést kapsz arról, hogy valóban egészséges vagy, akkor senki – még az ördög sem – lesz képes megakadályozni, hogy meggyógyulj.

Lakozz Isten Igéjében, és így lépj tovább arról a pontról, ahol csak megpróbálod elhinni a dolgot, oda, ahol már tudod! Gyakorold, hogy az Ige szemével tekintesz magadra, egészen addig, amíg meg nem látod a valóságát annak, hogy Krisztusban király vagy!

Igei olvasmány: Efézus 1: 3-23