A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az erszényesoroszlán (Thylacoleo carnifex) az erszényesek (Marsupialia) közé tartozó kihalt erszényesoroszlán-félék (Thylacoleonidae) egy faja, amely Ausztráliában élt a pleisztocén időszakban. Mintegy 1,6 millió évvel ezelőtt jelent meg és kb. 50-10 000 évvel ezelőtt halt ki.

Az erszényesoroszlán nem rokona a mai oroszlánnak (lévén az utóbbi méhlepényes emlős). Csontjait az 1830-as években fedezték fel Ausztrália Új-Dél-Wales szövetségi államában. A fajt Richard Owen írta le először 1859-ben. A nevét egyrészt macskaszerű megjelenése miatt kapta; másrészt pedig azért, mert az erszényes emlősök világában olyan csúcsragadozó lehetett, mint az afrikai szavannák oroszlánja.

Az erszényesoroszlán volt Ausztrália legnagyobb ismert húsevő emlőse és Földünk legnagyobb ismert erszényes ragadozója. Hossza (az orrától a farkáig) kb. 1,5-2 méter között lehetett, marmagassága kb. 75 cm, tömege pedig 100–130 kg közötti. A nőstény valamivel kisebb volt a hímnél. Az erszényes oroszlán növényevő emlősökre vadászott a pleisztocén kori Ausztrália különböző területein.

Az erszényesoroszlán rekonstruált képe

www.goldcoast.com.au/article/2012/05/20/417195_gold-coast-news.html

Amikor a "tudomány" és a valóság között akkora különbség van, hogy azt már inkább hazugságnak lehet nevezni, akkor fel teszi magában az ember a kérdést. Vajon miben nem mondanak még igazat?

A biztos tudás fedezékéből olyan szavakkal és mondatokkal lehet lőni az emberekre amilyennel csak a tudás magabiztossága és felsőbbrendűség érzése engedélyez.

Pedig a legtöbb esetben ez a tudás vagy tévedés, vagy hazugság de semmiképpen sem a valóság talaján álló tény.

Valójában ilyen az erszényes oroszlán:

Nem stimmel a szín, sem a kihalás időpontja, sem a megjelenés időpontja de még a füle sem.

Az erszényes oroszlát Tumbulgumban több alkalommal is látták.

Szemtanúk leírása alapján ezt a papírmasé vázlatot készítették el.

Nem úgy tűnik mint aki kihalt, vagy ki akar halni, egyszerűen csak van és ha nem is emberek közelében érzi jól magát hanem rejtőzködő életet él akkor is egy dolgot levonhatunk következtetés gyanánt: Kár papírt adni a Darwinizmus azon követőinek kezébe, hogy leírják a véleményüket akik nem a bizonyítékok szerint, hanem a fantáziájuk szerint beszélnek.