„Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg.” Galata 2:21

A fenti igében Pál apostol tulajdonképpen azt mondja, hogy ha nem fogadná el Isten kegyelmét, akkor azzal az Ő ajándékát jelentéktelennek nyilvánítaná. Az Egyszerű Fordítású Biblia így írja le nekünk ezt a verset: „Mindazt, amit Isten kegyelemből ajándékozott nekünk, nem akarom hiábavalóvá tenni! Hiszen, ha a Törvény megtartása tenne elfogadhatóvá Isten előtt, akkor Krisztus halála értelmetlen és fölösleges lett volna.”  Más szóval, Isten kegyelme annyira ámulatos és csodálatos, hogy nagyra kell becsülnünk, igazán kell értékelnünk, és hagynunk kell, hogy munkálkodjon az életünkben.

Évekkel ezelőtt arra a felismerésre jutottam, hogy mindig akkor kerített hatalmába a frusztráció, amikor a saját erőmből próbáltam valamit véghezvinni, ahelyett, hogy Istenbe vetettem volna a hitemet és elfogadtam volna a kegyelmét (segítségét). Istennel való járásom elején frusztrált voltam és állandóan küszködtem valamivel. Amikor megértettem az Isten kegyelméről szóló kinyilatkoztatást, az nagy áttörést jelentett számomra.

Talán most van itt az ideje, hogy megragadd Isten kegyelmét az életedben. Ő azt akarja, hogy hagyj fel a saját erődből való próbálkozással és egyszerűen nyugodj meg Őbenne, azzal a bizalommal a szívedben, hogy Ő mindent a lehető legjobb módon fog elrendezni.

Isten nem fogja hagyni, hogy Nélküle boldoguljunk az életben. Ha ezt tenné, akkor mi szépen zsebre vágnánk a neki járó dicsőséget. Mivel szeret minket, szeretné ránk árasztani a kegyelmét. Amikor elfogadjuk, akkor hálásak leszünk, telve örömmel, és ámulunk azon, amit véghezvitt értünk.

Útravaló gondolat: Előfordult, hogy hiábavalóvá tetted Isten kegyelmét? Lazíts, fogadd el, és hagyd, hogy megtegye azt, amit te amúgy sem tudnál megtenni.

Joyce Meyer