2010. április 01. Miskolci Konferencia

Prófécia:

Összegyűjtöttelek, összehívtalak titeket, hogy szóljak hozzátok, bátorítsalak, megerősítselek titeket arra az útra, amely előtt álltok – nem a saját erőtökkel, hanem az Én erőmmel, az Én kegyelmem által. Odaadom azt, amire elhívtalak, a bölcsességemet adom. Ne aggódjatok a jövőért, nekem tervem van számotokra. Nem fogtok sötétségben járni, adok nektek megértést, bölcsességet, az Én bölcsességemet, ahogyan Salamonnak is adtam, hogy uralkodjon – adok a vezetőknek salamoni bölcsességet, hogy tudjanak uralkodni, hogy tudják vezetni az Én népemet. Akik időt szántatok, hogy idejöjjetek, megáldalak titeket, kihívlak, kinyújtalak titeket, letörök minden korlátot az elmétek fölött, hogy ne legyen a gondolkodásmódotok korlátozott. Mert Én olyan Isten vagyok, akinek nincsen korlátja, gondolkozzatok nagyobb dolgokban, hosszabb, messzebb, távolabbi időre gondolkodjatok. Készítsétek a szíveteket. Nyisd meg, a szívedet, nyisd meg az elmédet. Új nap, új kegyelem, új kezdés ez számodra.”

Már 31. éve szolgálok, és azóta élek házasságban is, s a prédikálásban is –, de évek teltek el, amíg felismertem az apostoli szolgálat fontosságát. Amikor felszenteltek a pünkösdi felekezetben, nem volt semmi féle prófétai szolgálat közöttünk a gyülekezetünkben. 1988-ban szellemi atyám elköltözött az Úrhoz, aki 1929-tól szolgált. Tőle vettem át a gyülekezetünk vezetését. Amikor sok évvel ezelőtt Nigériában voltam, kaptam egy prófétai szót az apostoli szolgálatról – addig még nem kaptam prófétai szót, mert a gyülekezetünkben nem volt ilyen szolgálat. Amikor ezt a próféciát kaptam, még nem is volt fogalmam, hogy mi is az apostoli szolgálat. Elmondtam a gyülekezetünknek, hogy igazán nem is értem. Abban az időben nem sok könyvet írtak még erről. Ami könyveket erről olvastam, azok mind azt írták, hogy az apostolok ideje lejárt. Kerestem, hol találhatok erről többet, s a Bibliát találtam. Csak azért, mert valaki egy könyvet ír, még nem biztos, hogy ért is ahhoz a témához.
Elkezdtem tehát tanulmányozni a Bibliát e témáról. Az első kijelentést ebből a fejezetből, ezekből a sorokból kaptam. Ezek kegyelem által vannak – nem lehet megdolgozni érte, kiérdemelni, megvásárolni, egyszerűen Isten ajándéka. A 28. versben ezt mondja:
„Némelyeket rendelt először is apostolokul …
Sok gyülekezetben tanítanak a Szent Szellem kilenc ajándékáról …, amelyek a Szent Szellem különböző megnyilvánulásai, kijelentései. Sok gyülekezetben – akik hisznek is a Szent Szellem ajándékaiban –, mégis nagyon nehéz helyzetbe kerülhetünk, ha valaki azt mondja magáról, hogy ő apostol. Mert egyből az a reakció, hogy felfuvalkodott, gőgös. Azt gondolják, hogy az apostoloknak vízen kell tudniuk járni, világítaniuk kell a sötétben, stb. Ha megnézitek a 12 apostolt, akkor látjátok, hogy elég sok hiányosságuk volt. Péter, s a többiek … Jézus őket mégis apostoloknak nevezte, ami kiküldött embert jelent. Például Pünkösd után Pálnak dorgálnia kellett Pétert a pogányokhoz való hozzáállása miatt. Miért mondom ezt? Mert attól, hogy valaki apostol, még nem tökéletes. Isten elhívta arra, hogy egy bizonyos szolgálatot végezzen. Persze nem szabad túlzóan felmagasztalnunk sem e tisztséget, de nem szabad lenyomnunk sem.
Persze sokan mondják ma magukról, hogy apostolok, és nem biztos, hogy azok. Az egyetlen kulcs a sikerhez, hogy azt cselekedd, amire Isten elhívott. Ha Isten nem hívott erre, akkor ne tedd. Ha Isten elhívott erre a szolgálatra, akkor ad hozzá kegyelmet is és képességet is.
Alázatos ember, aki Isten kegyelmétől függ – ez az apostol, aki nem próbálja testi erőből véghezvinni ezt. Ez egy Isten által adott képesség, ajándék, hogy azt vigye véghez, amire Isten kiküldte – a neve is azt jelenti, hogy a KIKÜLDÖTT. A prófétákat is, meg a többi ajándékokat is Isten küldte, de az apostol nem csak ki van küldve, hanem a neve is azt jelenti, hogy kiküldött.
Az apostoli hivatás megtestesíti a kiküldést. Az első apostol, maga Jézus a Mennyből küldetett ki szolgálatra, misszióra a Földre. Az ószövetségben senkit sem hívtak apostolnak. Jézust az Atya küldte, mint a Királyság nagykövetét, hogy reprezentálja a Királyság hatalmát és erejét. Ő a tökéletes apostol – csak azt mondta, amit az Atyától hallott, és csak azt tette, amit az Atyától látott. Jézus akkor 12 embert hívott el apostolnak, majd elmondta nekik, mit mondjanak, mit tegyenek, és így küldte ki őket – hirdetniük kellett Isten Királyságát, s ők Jézust képviselték. A kiküldött a küldőnek a képviselője.
„Először apostolokat …” – ’proton’ = azaz először, első a rangban, első a tekintélyben. Ez az első rang az Egyházban – úttörő; az időben is első.
Először, amire Isten engem az apostoli szolgálattal kapcsolatban tanított az, hogy az apostol úttörő – rendelkezik egy úttörő képességgel, mert új dolgokat hoz létre. Ez pedig egy kihívás a régi dolgok számára, mert nehéz a változtatás, nehéz a változás, hogy valahol új dolgokat hozzanak létre, hogy változtassanak.
Új területek, új kijelentések, új megértések, új dolgok – ez az úttörő feladata, hogy ezeket hozzon létre. Ehhez egy fajta keménységgel kell rendelkezzen, hogy legyen áttörésre képessége. Ehhez persze kegyelmet is ad az Úr.
Pál elkezdte a kegyelmet vinni a pogányok felé – ez egy úttörő munka volt. Jézus, amikor kiküldte a tizenkettőt, akkor CSAK Izrael fiaihoz küldte őket. De Isten kinyitotta a megváltás után a kegyelem ajtaját a pogányok felé, s elhívta Pált apostolnak, hogy ebben úttörő legyen. Nem értették meg a környezetében, félreértették, üldözték. De volt egy kegyelem rajta, hogy kitartson. Isten ma itt szintén akarja adni az úttörő kenetet, mert Isten valami új dolgot akar tenni itt ma Magyarországon.
De a régi vallásos rendszer mindig üldözi az újat. A régi vallásos rendszer jobban harcol az új ellen, mint a világ.
Isten úttörőt küld el, amikor apostolt küld. Ehhez kegyelmet, isteni képességet is ad az apostolnak. Szüksége is van az apostoloknak minderre, hogy áttöréseket éljenek át.
Nagyszerű pásztorok vannak, de ők nem fogják „megrázni a hajót”, mert ők biztonságosan akarnak hajózni. De az apostol megrázza, rajta keresztül rázza meg Isten a hajókat. Jézus is sokszor kihívást intézett azokkal szemben, amiket addig az emberek megszoktak, amiket addig hallottak – „ti ezt mondjátok …, én pedig azt mondom …”. Amikor az emberek valamit már sokszor hallottak, és valami mást hallanak, akkor gyakran mérgesek lesznek. Szükséged van arra, hogy valakin keresztül Isten kihívást intézzen hozzád.
1981-ben kezdtem a szabadító szolgálatot. Előtte csak azt hallottam, hogy nem lehet démon keresztényekben. Sok pásztor ideges lett a démonűzésektől – de érdekes, hogy csak olyanok, akik még sosem űztek ki emberekből démonokat, ennek ellenére mégis tanították, hogyan kell csinálni. Általában, akik szakértők egy-egy témában, nem csinálnak semmit.
A városunkban is többen támadtak pl. rádióadásokon keresztül is, de a gyülekezeteikből jöttek hozzánk, hogy szabadító szolgálatot kérjenek tőlünk. A Biblia azt mondja, hogy a szabadítás a fiak kenyere. Jézus újra és újra kihívást intézett azzal szemben, amit addig hallottak az írástudóktól. Pl. „szeresd az ellenségeidet” – ez valami új dolog volt. De egy apostolnak megvan az a kenete, hogy úttörő legyen, hogy új kijelentéseket hirdessen ki.
Az emberek mindig kérnek valami újat, de sokszor az új szolgálatokat már nem akarják, akik elhoznák ezeket az új dolgokat. Szükségünk van az úttörő kenetre. A mi gyülekezetünkben ezt nem értettük meg. Amikor megkaptam a prófétai szót az apostoli elhívásomról – kaptam utána még többet is –, azért is van szükség a prófétákra, mert tudják azonosítani, hogy mit tett Isten beléd.
A próféták nem tudnak mindent – nem érdekel, hogy milyen nagy próféta vagy, akkor sem tudsz mindent. Sámuel sem tudta, hogy ki lesz majd a következő király, mert Isten nem jelentette ki még neki. Az igazi próféta csak azt tudja, amit Isten neki kijelentett. Csak azt tudta mindig az Isai aktuális fiánál, hogy ’ez nem az’, és ’nem ez az’ – majd mikor Dávid jött, ezt hallotta az Úrtól: ’ez az’. A prófétáknak kenetük van arra, hogy azonosítsák az elhívást az emberekben, a gyülekezetekben. Mivel nem voltak próféták a mi gyülekezetünkben, nem tudtuk azonosítani a közöttünk, a bennünk levő ajándékokat. Csak azt tudtam, mivel nekem pásztori identitásom volt, és amikor prófétai szavakat kaptam (persze tudnod kell, hogy egy prófétai szó által még nem leszel apostol, de segíteni tud, hogy azonosítsd a benned levő ajándékot), megerősített abban, hogy tudjam azt, ami benned van.
Ap.csel.13,2-3 „Mikor azért azok szolgáltak az Úrnak és böjtöltek, mondta a Szent Szellem: Válasszátok el nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre Én őket elhívtam. Akkor, miután böjtöltek és imádkoztak, és kezeiket rájuk tették, kiküldték őket.”
Ima és böjt után Szent Szellem azt mondta, hogy válasszák külön Pált és Barnabást, és küldjék ki őket. Nem egy teológiai tanítás hatására azonosították ezeket az ajándékokat, hanem egyszerűen ez volt az Egyház. Legtöbb teológia irányzat nem is hisz az apostolokban. A Szent Szellemre van szükség, hogy felszabadítsuk az apostoli, a prófétai s a többi ajándékokat. Sok éven keresztül én nem is tudtam az elhívásomat. Bár cselekedtem, de nem értettem. Csak azt láttam, hogy nem úgy gondolkodom, mint a legtöbb pásztor – sokszor azt gondoltam, hogy valami baj van velem. Mindig valami újat, úttörő dolgot cselekedtem, és ezek miatt mindig bajba kerültem. De az Úr azt mondta, hogy „neked egy úttörő ajándékod van, s nem érti az Egyház többi része, a pásztorok nem értik”.
Legtöbb pásztor sok-sok időt töltenek a lelkigondozásban. Én nem szeretem ezt, bár csinálom, de nekem nem ez az ajándékom. Ha túl sokat töltök lelkigondozásban, akkor depressziós leszek. Vannak, akik élvezik ezt. Ha Isten adott neked erre ajándékot, akkor csináld, s Isten megáld téged ebben. Vannak, akik éjjel nappal szeretnék, hogy lelkigondozzák őket – de ez nem az én ajándékom, nem a nekem adott kegyelem. Inkább elmegyek a nemzetekhez, elmegyek új és új helyekre, inkább valami úttörő munkákat végzek. Nem szeretem az irodákat, az asztali munkákat – de sokszor ez a pásztor feladata.
Emlékezz Mózesre – reggeltől estig próbált lelkigondozni, s végül annyira felidegesedett az állandóan problémázó, lázadozó, engedetlen embereken, hogy elszalasztotta az ígéret földjét is.
Én úttörő vagyok, ez az elhívásom. Mindig valami vitatott, kényes témáról prédikálok. Nem direkt, hanem ez jön ki belőlem – egyszerűen úttörő vagyok. Vannak szolgálók, akik mindig újra és újra ugyanazt prédikálják – telnek az évek, évtizedek, s ugyanazokat éneklik, ugyanazokat prédikálják. Isten az új dolgok, a friss dolgok Istene – hol vannak azok az emberek, akik újakat csinálnak, újakat prédikálnak? Isten nem akarja, hogy vallásosak legyünk. Isten új gyülekezeteket akar létrehozni, mert néha annyira tradicionálisakká válnak a meglevők, hogy nem tudják elérni az újabb nemzedékeket. Ezért is szükségünk van apostolokra, hogy áttörjenek, és új dolgokat behozzanak – Isten új dolgait, hogy ne a múltban éljenek, s akik készek rizikót vállalni. Sok vezető annyira adminisztráló típus, hogy félnek minden új dologtól, félnek új dolgokat prédikálni, nehogy megsértődjenek, vagy nehogy elmenjenek az emberek a gyülekezetből. Új dolgok cselekvéséhez bátorság kell. Sok tradicionális szolgáló számára a szolgálat munkahely, így csak azt teszik, ami biztonságos. De számomra ez nem egy állás, hanem tudom, hogy ha Isten küldött el engem, akkor Ő gondoskodik is rólam.
Amikor Jézus kiküldte a tizenkettőt, akkor nem engedte, hogy ruhát, ennivalót vigyenek magukkal, mert függeniük kellett hit által az Úrtól, a Gondviselőtől.
Amikor te gondoskodsz egy apostolról, akit Isten küldött ki, akkor Isten megáld téged. De ha nem gondoskodsz róla, akkor Isten ítélete jön rád. Amikor megáldod Isten apostolait, küldöttjeit, akkor Isten is megáld téged, ha átkozod őket, akkor pedig Isten megátkoz. Nagyon fontos, hogyan beszélünk az úttörőkről – mert Isten küldöttei ők. Amikor áldod őket, Isten áldása alá kerülsz. Amikor átkozod őket, akkor átok alá kerülsz.
Hiszek az átadásban – amikor átadnak neked valamit, például, amikor van egy apostol, s átad neked valamit … ha egy úttörő körül sok időt töltesz, akkor egy úttörő kenet megy beléd. Isten azt akarja, hogy úttörő nemzedék legyünk, még ha nem is vagyunk apostolok, de járjunk úttörő kenetben. Jézus úttörő volt – olyan dolgokat tett, amiket előtte nem láttak még. Erővel és hatalommal kiűzte a démonokat, még nem láttak, nem hallottak ilyet. Jézus egy apostol, egy úttörő – hogyan lehet Őt követni? Nem tudod Jézust követni, ha nem mész te is úttörő dolgokba, ha harcolsz az új dolgok ellen, az új dolgokat hozók ellen!
A világban minden halad előre, az Egyháznak is előre kell haladnia. Ezen a földrészen erős hagyományok vannak, amelyeket nem könnyű megtörni. Isten új dolgainak legnagyobb ellenségei a tradíciók, a régi dolgok. Lásd Etiópiában. Minél régebben van egy helyen az Egyház, annál erősebb a hagyomány, de ezt meg kell törni. Jézus kihívta a hagyományokat – amelyek több száz éve uralkodtak. Gyógyított szombaton, s idegesek lettek a hagyománytisztelők, mert megtörte a hagyományokat. De Jézus megfeddte őket: „hiszen a szamarat is kihozod a veremből, miért nem gyógyíthatok én szombaton”? Mert a vallásosság, a hagyományok irgalmatlanná tette az embereket. Jézus új dolgokat tett – evett és ivott a bűnösökkel, anélkül evett, hogy megmosta volna a kezét. Vagy Dávid a papok számára megszentelt kenyereket megette – és Isten nem ölte meg, pedig a törvény betűje ellen vétett. Sok féle hagyomány van ma is az emberek fejében.
Fel kell emelnünk az apostolokat, akik nem félnek az emberektől, akik nem a népszerűségi versenyt akarják megnyerni, amikor azt mondják rólad, hogy eretnek vagy, nem vagy normális – de az apostoli kenet rendelkezik azzal, hogy ennek ellenére is szereted őket. A városunkban vezetők prédikáltak ellenem. Néhány év múlva azután többen odajöttek hozzám, hogy áldjam meg őket. Többen kérték azt is közülük, hogy szenteljem fel őket. Persze nem mindenki, mert még most is vannak, akik még nem értették meg az elhívásomat a városunkban.
Néhány évvel ezelőtt egy próféta, Isten embere az US minden államába ment és prófétált, és szellemben azonosította az államokat. Illinois-ról azt mondta, hogy ez egy apostoli állam, mert mi felismertük, s elfogadtuk ezt az ajándékot.
Szent Szellem apostoli szellem – egyedül jött, kiküldetett, Ő úttörő szellem. Úttörő szellem van benned – Isten ad képességet, kegyelmet, hogy áttöréseket hozz létre, új kijelentéseket adjon Isten rajtad keresztül. Isten akar embereket, akik készek arra, hogy menjenek bele az új dolgokba. Nem szabad úgy prédikálni dolgokról, hogy nem tesszük meg. Vannak emberek, vezetők, gyülekezetek, akik Isten egy-egy új mozdulásáról vitatkoznak, megtanácskozzák, teológiailag sokszor megvitatják, majd a végén lehet, hogy elhatározzák, hogy meg is csinálják, de ekkor Isten már régen mást, újat akar cselekedni.
Amikor Isten újat akar tenni, akkor az apostol kész azt megtenni, nem kell neki erről vitatkoznia, nem fél az emberek véleményétől, emberek elutasításától, mert Isten ad neki képességet, hogy áttörést hozzon, hogy sikeres legyen.
„Először apostolokat” – megnyitja az utat, hogy a többiek tudják követni. Minden nemzedéknek szüksége van apostolokra, hogy tudjanak új, megnyitott dolgokba bemenni.
Ez az elsődleges kenet az Egyházban – ez a kenet az, ami megnyitja az utakat, a kapukat, a Mennyet nyitja meg egy nemzet fölött, kinyitja a szellemvilágot. Ez a kenet kész arra, hogy a régi dolgok felé kihívást intézzen, kész konfrontálni a régivel, nem fél a konfrontálásoktól – nem testileg, hanem szellemileg. Nem fél attól, hogy bizonyos dolgok ellen menjen.
Most nagy-hét van – sok keresztény kezdték a pászkát ünnepelni. De az 1.Kor.5,7-8 azt mondja, hogy Krisztus a mi húsvéti Bárányunk, s ne a régi kovásszal ünnepeljünk, hanem a tisztaságnak a kovásztalanságában. Nem a szó szerinti pászka megtartása az igazi, hanem, ha a romlottság, a bűn kovászát eltávolítjuk, s a tisztaság, a szentség kovásztalanságának a megtartása az igazi.
Az ószövetségi pászka egy előkép – de az igazi pászka-bárány Jézus. Miért akarnánk az árnyékkal élni, hiszen az igazi itt van köztünk? Ha meg is tartod a pászkát minden évben, de nem távolítod a kovász tisztátalanságát el magadtól, akkor vétkeztél.
Isten szabadságban akar bennünket tartani. Az apostoli és a prófétai szolgálatok minket szabadságban tartanak, hogy ne legyünk vallásosságban. Jézus az én pászkám. Egyik napban nincsen semmi szentebb, mint a másikban. A nagypéntek nem különb, mint egy ’kispéntek’. Az emberek sokszor belebonyolódnak az előképekbe, az árnyék-dolgokba.
Én arra vagyok kiküldve, hogy megtámadjam a te vallásosságodat, a hagyományaidat. US-ban mostanában van egy tanítás: ha pászka ünnepén valami speciális adományt adsz, akkor valami nagy dolog történik veled – de ebben nincs semmilyen speciális áldás, hiszen mindig lehet adni az új szövetség szerint, mindig lehet adakozni.
Az emberek mindig vissza akarnak menni a régibe, a régi napokba, a régi dolgokba. Pedig a régi napok nem is voltak annyira jók. Most sokkal jobb dolgok vannak.
Hálát adok Istennek az új kenetért, az új dolgokért. Az apostolok szabadságban tartanak minket. Ha valamit Isten számára akarsz cselekedni, akkor kell, hogy szabad legyél. Szeretem a szabadságot.
Hálát adok Istennek, hogy már nekem nem kell évente újból és újból egy bárányt áldoznom, a vérét kifolyatnom, és azt felkennem az ajtófélfámra, mert Jézus Krisztus, a mi igazi húsvéti Bárányunk meg lett egyszer s mindenkorra áldozva, s az Ő vére tökéletesen, örökre elvégezte a teljes megváltást – egyszer s mindenkorra, örökkévaló érvényűen.

TOVÁBBI CIKKEKÉRT KATT ALUL A LINKRE.