Forró váltásban érkeznek hazánkba a speed/thrash metal műfajalapító zenekarai, melyeknek közös üzenete a bibliai világnézet lejáratása és a misztikus, illetve perverz életérzések közvetítése. Tagjaik neveltetésében szinte kivétel nélkül szerepet kapott valamilyen vallási elem, amely a későbbiekben nyílt színi lázadásuk egyik hivatkozási alapjává vált, vagy éppen fiatalok millióinak fejében keverte össze a mennyet a pokollal - nem csekély bevételt generálva.

1981-ben történt, hogy egy híres dán dzsessz-zenész családból származó, tizennyolc éves hivatásos teniszjátékos fiatalember, Lars Ulrich hirdetést adott fel egy Los Angeles-i lapban, mely szerint „dobos keres más metálzenészeket, hogy együtt nyomjuk az Iron Maidennel". Hirdetésére jelentkezett is James Hetfield énekes gitáros, kinek édesanyja énekesnőként az opera világában mozgott otthonosan. Het­fieldet szülei az önmegváltást hirdető, szentháromság-tagadó szekta, a Keresztény Tudomány hitelvei szerint nevelték. A kis James számára mégis a legnagyobb lelki törést az okozta, hogy a vallásukhoz bigott módon ragaszkodó szülei az orvosokat és az orvosságokat egészen anyja rákban bekövetkezett haláláig fanatikusan elutasították. A Keresztény Tudománnyal végleg szakítva Hetfield a brit heavy metal újhulláma felé fordult, és gitárt ragadott kezébe.

Ulrich és Hetfield egy night-clubban akadtak újdonsült basszusgitárosukra, Cliff Burtonre, aki gyerekkorában még zongoraleckéket vett ugyan, ám érdeklődése a klasszikus zenéről a heavy metal irányába terelődött bátyja korai halálát követően. A tragédiát feldolgozandó napi hat órát gyakorolt basszusgitárján egészen a professzionális szintig. Így klasszikus zenei műveltségét felhasználva döntő szerephez jutott a Metallica zenéjének harmonizálásában.

Bandájuk első gitárosa, Dave Mustaine jehovista családban nőtt fel. Neveltetése elleni lázadásként a nyolcvanas évek elején csatlakozott a Metallicához, ám, mivel a velük eltöltött két év alatt több alkalommal is az állandósuló drog- és alkoholproblémái miatt összetűzésbe kerültek, kénytelenek voltak megválni tőle. Frissen alakuló bandájába, a Megadeth-be bevette David Warren Ellefsont, egy minnesotai keresztény családból származó basszusgitárost - aki gyermekéveiben még szaxofonon kísérletezgetett - és Chris Poland dzsesszgitárost.

A Metallica első albuma Kill 'Em All! (Öld meg mind!) címmel jelent meg egy vértócsa felett látható, kalapácsot kiejtő árnyékkézzel a borítóján. A témát az azóta számtalan feldolgozást megért slágerük, a Seek & Destroy! (Kutasd fel és pusztítsd el!) bontotta ki a maga teljességében. Hetfield bibliaismerete alapján írtak dalt a Sátán szemszögéből a kárhozat útjáról (Jump Into The Fire! - Ugorj a tűzbe!) és a Jelenések könyvének Négy lovasáról (Four Horsemen). A lemezt mindössze ezerötszáz példányban adták ki, de az évek során közel ötmilliót adtak el belőle.

Mustaine ekkoriban már fekete mágiával és a boszorkánysággal is kísérletezgetett. Tapasztalatait az olyan Megadeth dalokban örökítette meg, mint a Conjuring (Varázslás) és a Bad Omen (Rossz ómen). Számára a világhírt a Rust in Peace platinalemez hozta meg, mely elsősorban olyan háborús, katonai témákkal foglalkozott, mint például a palesztin-izraeli konfliktus (Holy Wars).

A Metallica első aranylemezét a Master of Puppetsnek (A bábok mestere) köszönhette, amelyet amerikai rajongóik idővel hatszoros platinává növeltek, a maga hatmillió példányával. A Leper Messiah (Lepra Messiás) dalukkal ezúttal a tévéevangelistáknak és Jézus Krisztus személyének mentek neki.

1986. szeptember 27-én a zenekar épp a következő svéd koncerthelyszín felé tartott, amikor is buszuk megcsúszott, majd többször is megpördült maga alá temetve a kizuhanó Cliff Burtont, aki a helyszínen szörnyethalt. Ezzel a Metallica éle­-tében egy jelentős korszak zárult le.

Némi szünet után, negyven zenészt meghallgatva megtalálták Burton utódját Jason Newsted személyében. Az ...And Justice for All (...És igazságot mindenkinek) lemezzel bekerültek a Billboard Top 10 listájába és a Grammy-jelöltek közé. Letargikus dalaik ezúttal azonban már „csupán" a világ igazságtalanságáról, a háborúk borzalmairól és gyűlöletteli érzelmekről szóltak. Hetfield édesanyjának halála és szüleinek vallási fanatizmusa több dalukban is visszaköszönt, így a Dyers Eve-ben, a későbbi Mama Saidben és az Until It Sleepsben, míg végül is az énekes Istent kezdte hibáztatni az anyja életét követelő bigottságáért (The God That Failed).

Legnépszerűbb, Metallica című albumuk felvétele egymillió dollárjukba és hármójuk házasságába került. A lemezbemutató turné során énekesük másod- és harmadfokú égési sérüléseket szenvedett karján, arcán és lábán az alkalmazott pirotechnikai eszközöknek köszönhetően. Hetfield egyébként számtalan alkalommal törte már karját hobbijából, a gördeszkázásból kifolyólag. 1993-ban a Megadeth-turné több fellépését törölni kellett, mert Dave-et kábítószer-túladagolással kórházba kellett szállítani. Egy ízben a gitárvirtuózt le is tartóztatták ittas vezetésért és kábítószer birtoklásáért.

Miután 2002-ben Dave Mustaine bal karjában idegsérülést szenvedett, zenekarát egy időre feloszlatta. Döntésére reagálva a szintén zenekar-alapító Dave Ellefson beperelte a Megadeth név használata miatt. A leállást követően elég ideje maradt, hogy életét újragondolja, és nemsokára váratlan hír látott napvilágot: Dave Mustaine keresztény lett! „Az életben mindent kipróbáltam. Evangélikusnak születtem, és Jehova tanújaként neveltek. Anyám zsidó volt. Kísérleteztem a fekete mágiával és a boszorkánysággal, elolvastam a Sátán bibliáját. És most keresztény lettem, és ez egy pozitív fejlemény" - nyilatkozta Dave, aki döntését követően elkezdte eldolgozni a még elvarratlan szálakat volt metallicás és megadethes zenésztársaival, valamint megtette az első lépéseket a drog- és alkoholfüggőségből való szabadulás felé. Újjászervezett zenekarával olyan dalok szerzésébe fogott, mint a 23. zsoltárt feldolgozó Shadow of Deth vagy a Káin és Ábel történetét elbeszélő Thruth Be Told. A Mustine életében beállt fordulat egyelőre nem mutat követhető életmintát, ezért ideiglenesen két tűz közé került: mind rajongói, mind újdonsült hittársai körében óvatos érdeklődéssel figyelik a zenész további munkásságát.

KISS: A Sátán csókja

Pünkösd után érkezik hazánkba a tagjai arcfestéséről elhíresült glam rock banda, a Kiss, amelynek albumaiból az elmúlt közel negyven évben több mint 85 millió darab talált gazdára.

A zenekart Gene Simmons basszusgitáros és Paul Stanley énekes gitáros alapította a hetvenes évek elején. Előbbi Chaim Witz néven látott napvilágot Haifán. Édesanyja, aki egyedül élte túl családjából a holokausztot, Izraelben próbált új életet kezdeni, ám válását követően, nyolcéves fiával New Yorkba költözött. Mivel két állásból kényszerült eltartani gyermekét, a kis Eugene nagyon megsínylette hiányát. Az utcán találta meg társait, akik közül Ace Frehley egy bronxi bandában gengszterkedett. Frehley tizenhárom évesen kezdett gitározni Jimi Hendrix, a Rolling Stones és a Led Zeppelin hatására.

A rockbanda tehát összeállt, színpadi megjelenésük felturbózásához pedig a képregényhősök inspirációjára az arcfestéshez nyúltak. Paul „csillaggyermek" sminkje, valamint a beszédhangjától teljesen eltérő énekhangja a biszexuális szívtiprót szimbolizálta. Gene cinizmusának és a sötétség iránti érdeklődésének köszönhetően „démonná" vedlett, s a színpadon hol vért köpködött, hol tűzet okádott, hol pedig hosszú nyelvét öltögette. Frehley lett a zenekar „marslakója".

Az azóta félmillió példányban elfogyó, bemutatkozó albumukat Kiss címmel 1974-ben dobták piacra, melyet a Hotter Than Hell (Forróbb, mint a Pokol) című követett. Ezután sorra jöttek az aranylemezek, a make-upjuk piacosításával (Kiss-képregények, Kiss-sminkszerek, halloween-maszkok stb.) pedig közel százmillió dollárt kerestek. Két tag távozása után új „személyiségek" érkeztek a zenekarba: a „Róka" (Eric Carr, dob) és az „Ankh Harcos" (Vinnie Vincent gitáros), utóbbi arcára az egyiptomi hieroglifát, a fogantyús keresztet festette.

Egy darabig ment a jól bevált sminkelés, azonban a glam új hullámára ráérezve új célcsoportot céloztak meg, s a tinédzserek kedvéért a nyolcvanas években levetették maszkjaikat. Animalize (Elállatiasodás) című albumukkal sikerült újra visszahozniuk megkopott hírnevüket, majd újabb platinalemezeket alkottak, és újabb dollártízmilliókat kerestek. A sikerszériát azonban hosszú időre egy tragédia zárta le: Eric Carr szívén ugyanis rosszindulatú daganatot találtak, mely negyvenegy évesen, 1991 novemberében halálát okozta. (G. O.)

Ami a Jobbik képviselőjelöltjeinek bemutatásából kimaradt
Szeretnék némi adalékkal szolgálni Gőbl Gábor zenei munkásságát illetően, aki az ez évi választásokon, Sopronban próbál mandátumot szerezni a Jobbik színeiben. Gőbl Gábor ugyanis annak a keresztényellenes nézeteket hangoztató Moby Dick thrash metal zenekarnak a basszusgitárosa, mely a kilencvenes évek közepén az alábbi dalszöveggel (Pokolrock) kívánt a fiatalság számára örökérvényű perspektívát kínálni: „Ha meghalok remélem a pokolra jutok / Nincs ott főnök és azt csinálok amit akarok / Lucifer a haverom lesz, és vele jót mulatok / Az ördöglányokkal kedvemre szórakozhatok / Ha egy angyalka repül arra, csak rámosolygok / És azt tehetem vele egyből, amit akarok / Cigi is pia is lesz bőven akár mindennap berúghatok / És Plútóval egy zenekart alapíthatok…”
A kilencvenes évek végén egyszer már feloszlott zenekar 2003-ban ismét nekiveselkedett, és Golgota című albumán immáron költői képekbe bugyolálta fentebb említett nézeteit: „Békesség szeretet advent / Kimondták ránk az áment / Golgota kereszt és gyarmat / Késpengén vérünk a harmat” (Ámen), valamint „Ezerszer széttépett, halott szavakban / Kárhozat vár nem a megváltás / Irgalom helyett kínok / Golgota és kereszthalál” (Te vagy a kezdet, de enyém a vég).
A Jobbik portálon is olvasható, nemrégiben készített [origo] interjú tanúsága szerint, mikor megkérdezték Gőblt, hogy akár képviselőként is folytatná-e pályafutását a Moby Dickben, ő így felelt: „Természetesen! Hiszem, hogy mindkét tevékenység összeillesztethető egymással. A rockzene zászlaja után most a nemzet lobogóját kell magasra emelni, számomra mindkettő egy életre szóló küldetés.” Mindezekről nekem a szintén Moby Dick, A politikus című dalának kezdeti strófái jutnak eszembe: „Ismersz jól, régóta itt vagyok / Az autóm, a lelkem fekete…”
egy magyar rockrajongó és választópolgár