Szerző: Guti Tünde

A  SÓ

 

 

A só sereg sziporkázva szárítkozott a hatalmas, tágas teremben. Ahova csak nézett,

mindenhol  egyforma  kristályok tündököltek.  Csak  úgy szikráztak a  beszüremlő

fényben, mint sok-sok apró, csiszolatlan gyémánt!  De nem a csillogás a feladatuk!

A lényeg az ízben van!

   Épp,  hogy megszáradtak,  azonnal  bevetésre  vitték őket.  Csipetekbe osztva vártak.

Kényelmetlen,  mondhatni  rossz  érzés volt  két ujj közé morzsolódva szorongani a só

kristályoknak.  Mert bizony  a feladat  teljesítése előtt  nagy a  rájuk nehezedő  nyomás.

Aztán  az  ijesztő zuhanás!  Vége a tömörülésnek, vége a közösségnek!  A szóródásban

mindenki  átérezte  a  magányosság  gyötrelmét,  s az  egyre  közeledő  ismeretlen hely

okozta nyugtalanságot…

   Igen, már el is érték a munkaterepet.  Feladat: oldódás, ízesítés.  Egyik  csipetnek

túl hideg, a másiknak túl forró, a harmadiknak túl sűrű a közeg.

 De az oldódásban feladták énjüket, elképzelésüket.  Az általuk ízesített közeg MÁS LETT!  A bevetés sikerrel járt!

 

Kedves sókristály testvérek! Ne féljetek a csipetté szorító atyai ujjaktól! Ne aggódjatok

a bevetések miatt! A mi elhívásunk az oldódásról szól. Lényegünk az íz. Mennyei íz.

Milyen helyzetekben?

-        türelmetlen, torzsalkodó emberek sorában a postán vagy az üzlet pénztáránál

-        rosszindulatú szomszédok mellett a társasházban

-        káromkodó, nemtörődöm, vagy sikerhajhász munkatársak közelében

-        hazug, kétszínű, kacér iskolatársakkal egy intézményben

-        gazdasági, politikai káoszban, válságban a saját országunkban.

 

Ha vállalod a só szerepet, VÁLTOZÁST HOZOL mások életébe, de TE SEM MARADSZ

TÖBBÉ UGYANAZ!

 

„Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.”  Róma 8:19.

 

                                                      2009.                                                                         Guti Tünde