2016. augusztus 26. péntek

A szemed isteni mestermű
„Csodálatosan alkottál…” (Zsoltárok 139:14 NIV)

Az evolúcióelmélet azt mondja, hogy ha valamilyen igény merül fel, akkor a természet majd gondoskodik arról, amire szükség van. Valóban? Dr. William Paley azt írja Natural Theology [Természeti teológia] című könyvében: „A szemünk fényességéhez és használatához elengedhetetlen, hogy folyamatosan nedves és tiszta maradjon, ezt egy pontosan ezt a célt szolgáló váladék biztosítja; a fölösleges sóoldat pedig az orrba ürül egy a csontban lévő kicsiny lyukon keresztül, ami nem nagyobb átmérőjű egy libatoll szárának átmérőjénél. Amikor a folyadék az orrba kerül, magától szétterjed az orr belsejében, és elpárolog a meleg levegő áramában, melyet a folyamatos légzés biztosít. Azt könnyű felismerni, hogy a szem nedvességet igényel; de a szem „igénye” létrehozhatta-e a könnymirigyet, vagy a fölösleg eltávolítására fúrhatott-e lyukat – méghozzá a csontba? Mondják meg az evolucionisták, hogy ki fúrta a lyukat… és ki készítette a csatornát könnyeink szétoszlatására.” A sötétben szemünk érzékelőképessége százezerszeresére nő. A valaha készített legkitűnőbb kamera sem ért ennek közelébe sem! Sőt, a szemünk rátalál arra a tárgyra, amit látni akar, automatikusan ráfókuszál azzal, hogy megnyúlik vagy összehúzódik. A párban mozgó két szemnek különböző szögben kell állnia ahhoz, hogy pontosan arra nézzen, amit látni akar. Az evolúció azt mondja, hogy amikor a szem készen állt, hogy megteremtse önmagát, volt annyi előrelátása, hogy saját védelmére gondoljon, és megépítse a szemöldök csontos kiemelkedését, és az orrnyerget is, hogy az megtartsa a szemüveget, melyre oly sokunknak szüksége van. Aztán ellátta magát egy redőnnyel is, mely védi az idegen anyagoktól. Meglehet, hogy nagyobb hitre van szükség ahhoz, hogy az evolúciót elhiggyük, mint hogy a teremtésben higgyünk! Te mit gondolsz?