2016. július 5. kedd

A szolgálatra összpontosíts, ne az előrejutásra!
„Ne tolakodjál a király színe elé, ne akard a nagyok helyét elfoglalni!” (Példabeszédek 25:6 katolikus)

Dicséretes dolog vezetésre törekedni. Pál azt mondta: „… Igaz beszéd ez: ha valaki püspökségre törekszik, jó munkát kíván” (1Timóteus 3:1). Különbség van azonban aközött, hogy előlépünk és felvállaljuk a vezetéssel járó felelősséget, vagy azért tolakszunk előre, hogy reflektorfénybe kerüljünk. Harry Truman mondta: „Ha nem bírod a meleget, ne menj a konyhába!” A kérdés nem az, hogy élvezed-e, ha a figyelem központjában vagy, hanem, hogy el tudod-e viselni az ezzel járó „hőséget”. Mert minden olyan emberre, aki elismeri a szakértelmedet és értékeli a teljesítményedet, jut másik tíz, aki követelésekkel áll elő, igényt tart idődre, tehetségedre és anyagi javaidra. Nézd csak meg Barnabást: amikor az evangélium hirdetése eljutott a pogányokhoz, a jeruzsálemi gyülekezet vezetői elküldték Barnabást, hogy nézzen utána a dolognak. „Amikor megérkezett, és látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban; mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.” (ApCsel 11:23–24).
Barnabás három kiváló tulajdonsággal rendelkezett:
1) Nem volt bizonyítási kényszere. Nem kereste a reflektorfényt. Pál mentoraként örült, hogy látja az apostol előrejutását, és támogatta őt minden lépésnél.
2) Nem volt vesztenivalója. Nem arra törekedett, hogy saját hírnevét védje, nem félt attól, hogy elveszti népszerűségét. Szolgálni akart, nem azt akarta, hogy őt szolgálják.
3) Nem rejtegetett semmit. Nem próbált fenntartani semmilyen látszatot, nem az imázs megőrzése volt a célja. Őszinte volt, vállalva a nyíltsággal járó sebezhetőséget, és ami a legjobb: örült mások sikerének.