A tiltott fa és a kereszt: I. Mózes. 2, 16 - 17. és Lukács. 23, 46.

Egy érett gyümölcsökkel teljes fa, és egy száraz fából ácsolt kereszt, egymásmellé helyezve, bizonyára felkeltette a kedves olvasó kíváncsiságát, mivel mind a két fának drámai története, igencsak húsbavágó. Hiszen mindkettő, világraszóló valóságos nagy esemény színtere, a Bibliában! Azonban, mind a két nagy történelmi esemény között, több ezer éves időtartam húzódik meg. Az egyik nagy esemény az Ó szövetségben, a másik: a még nagyobb és életbevágóbb drámai esemény, az Új szövetségben van följegyezve, számunkra. Az első esemény is, igencsak szívszorító és fájdalmas, mely az első ember engedetlenség miatti halálos bukását írja le, hitelesen. Ám a második drámai esemény, még sokkal szívszorítóbb, és fájdalmasabb, hiszen, abban: a világteremtő Isten, egyszülött Fiának, Jézus Krisztusnak, a bűntelennek, az ártatlannak, a bűnösökért hozott áldozatát, szenvedését és kínhalálát írja le! A két fáról szóló Bibliai igeversek, így hangzanak: ,,A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél: Mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz." I. Móz. 2, 16-17. Jézusnak a kereszten elhangzott utolsó szavai pedig, így hangzanak: ,,Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghalt" Lk. 23, 46. Most pedig lélekben: vonuljunk az édeni tiltott fához. Éva ott ácsorog a tiltott fa közelében, szívét betölti a kíváncsiság vágya, vajon milyen ízű lehet, ennek a szép lombozatú fának, kívánatos szép gyümölcse. De észrevette azt is, hogy a tiltott fa ágain, egy nagy kígyó tekergett. És Éva nagy csodálkozására, meg is szólalt. Olyan vonzó és hízelgő módon, hogy lehetetlen volt, nem oda figyelni. Azonban Éva és a kígyó közötti rövid eszmecsere, Éva engedetlenségének halálos bukásával végződött. Éva nem tudhatta, hogy a kígyó, Isten legnagyobb ellenségét, a Sátánt rejtette magába. Éva tépett a tiltott fa gyümölcséből, bele is harapott, és azt: férjével együtt, jóízűen elfogyasztotta. Ám abban a pillanatban, hogy megették a tiltott fa gyümölcsét, mindkettőjük belsejében, valami megpattant: lelkileg, mindketten meghaltak, Isten számára! Elveszítették ártatlanságukat, lelki látásukat. Többé már nem láthatták áldott Alkotójukat, csak a hangját hallhatták. Megnyílt a testi szemük, meglátták egymás mezítelenségét, és egymás előtt is, kezdték szégyellni mezítelenségüket. Félelem és rettegés ejtette hatalmába szívüket. Isten elől is igyekeztek elrejtőzni. Nevetséges, fügefalevél öltönyt készítettek maguknak, szemérmük befedésére. Talán eszükbe sem jutott, hogy engedetlen tettükkel, milyen mérhetetlen szenvedést, nyomorúságot, vérontást, halált és gyászt vontak magukra és utódaikra, köztük reánk is! De már a saját családjukban is, meg kellett tapasztalniuk, a szomorú családi drámát, a testvérgyilkosságot. Rabságba ejtőjük a Sátán, csúnyán becsapta és félrevezette őket, áldott Alkotójuktól, akinek büszkén hátat fordítottak. De aki - bár láthatatlanul - de állandóan szem előtt tartotta őket, és féltő szeretettel kísérte minden lépésüket, és kíséri a mi lépéseinket is. Alkotójuk azonban, szívükbe rejtette, az élő Isten utáni vágynak a parányi szikráját. Ezért tudja még ma is, a legfélelmetesebb keményszívű gyilkosnak kárhozatra méltó életét, Istenbe vetett hit által, Isten, hívő gyermekévé változtatni, és ez, nem is egyszeri esemény. A tiltott fa és a kereszt közötti, több ezeréves idő alatt történt, vérzivataros történelmi esemény, röviden, a Biblia lapjain van megörökítve számunkra, hitelesen. Aki veszi a fáradságot és áttanulmányozza, a Biblia 66 könyvét, imádkozó szívvel, az megérti majd, a tiltott fának és a keresztnek titkát! Az megérti, hogy ott Édenben, egy tiltott mozdulat, cselekvés, milyen mérhetetlen szomorúságot, szenvedést okozott, áldott Alkotójának, Istennek! És minden bűnös utódjának, köztük nekünk is. A tiltott fától most, forduljunk a kereszt felé. A tiltott fa gyümölcse, halált okozott. A kereszten viszont, legyőzetett a Sátán, a bűn és a halál! Az Úr Jézusnak, a kereszten kivívott győzelme, világosan hirdeti, hogy az élet: örökkévaló és legyőzhetetlen! A bűn miatti halál, csak egy pillanatra szakíthatja meg, az örökké tartó életet! Mennyben: az isteni hármas tanácskozáson, már a világ teremtése előtt eldőlt, a bűnbe esett emberiség megmentése, a kárhozat örök rabságából! Mert a bűnös ember, bűnös embertársát, semmiképpen nem tudta volna kiszabadítani, az örök halál, szorításából. Ezért, Istennek kellett meghoznia, az önkéntes áldozatot, a halálra ítélt bűnös ember, megmentése érdekében. Ez az önkéntes lélekmentő áldozat pedig, csak úgy mehetett végbe, hogy Isten Fia, Jézus Krisztus, rövid időre, odahagyta dicsőségét mennyben, és a Szentlélek által fogantatva, magára öltve, emberi testünket, csecsemőként megszületett Betlehemben. Az ő nemzedéke pedig, megláthatta benne: a földre szállt Istent, emberi ábrázatban! Úgy élt köztünk, mint bármely ember, elfáradt, éhezett, szomjazott, többször, elérzékenyült, megsiratta: engedetlen, ellene lázadó népének nyomorúságát, hitetlenségét. De tanítása, gyógyítása, és csodái mind, teljhatalmú Isteni voltára utaltak. Végeredményben: az Úr Jézus egész földi élete, a kereszt árnyékában ment végbe! Mi nem tudhatjuk, milyen módon ér véget, földi életünk. Urunk ezt, jóságos szeretettel elrejtette előlünk. De Megváltó Urunk, mind ezt, már előre tudta. Ismerte, milyen mérhetetlen szenvedés és kínhalál vár rá, a Golgotán! De egy pillanatig sem gondolkodott azon, hogy érdemes - e feláldozni, ártatlan és bűntelen életét, a Sátán által becsapott és félrevezetett, és folytonosan Isten ellen lázadó, bálványokat imádó, népéért! Hiszen az örök életre alkotott emberiség, megváltásáról, megmentéséről volt szó! És nem csak a kínszenvedése, de mezítelenségének arcpirító szégyene sem tudta őt eltántorítani, attól az önkéntesen vállalt megváltói művétől, melyet, mérhetetlen szenvedés árán, a kereszten végbe vitt! Az áldozathozatal, értünk, kárhozatra méltó bűnösökért megtörtént, immár közel kétezer éve! Szemléljük hát mi, késői utódok, összeszorult szívvel és könnyfátyolos arccal, egymás mellett, a tiltott fát, és a száraz fából ácsolt keresztet, a Golgotán! Ezután pedig a világi, testi, múló örömök és élvezetek, bárhogyan is csalogatnak minket, újabb és újabb, bűnök elkövetésére, jusson mindig eszünkbe, hogy a legparányibb bűn is lehet, fájdalmas tövisszúrás, drága Megváltónk homlokán! Ezért, ne szomorúságot, hanem inkább minél több örömöt szerezzünk, mennyei Atyánknak. Ránk áradó kegyelméért, mérhetetlen lélekmentő és bűnbocsájtó szeretetéért. Mert amit az első Ádám, Édenkert gyönyörűsége között, elrontott, azt: a második Ádám, vagyis, Jézus Krisztus, a kopár Golgota dombon, a kereszten, drága vére és élete feláldozásával, helyre állította! Dicsőség és hála legyen ezért, szent Nevének!

Írta: Pecznyík Pál 2015-ben.