A napjainkat általában sietve,rohanva éljük. Az egymás köszöntése vagy a megállás, bizony elmarad. Azt érezzük, hogy nincs időnk ilyesmire. Elveszett időnek tartjuk, ha másokkal töltünk egy – egy percet. Van olyan ember, aki egész életét azért éli, hogy a saját vágyait betöltse. Mindegy, hogy ezek a vágyak micsodák, a lényeg az , hogy ezeket nap mint nap elérje. Az igazi veszélye életünknek az, hogy ki lehet maradni az üdvösségből! Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: „Aki titeket befogad, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz ember, az az igaznak jutalmában részesül. Aki pedig csak egy pohár friss vizet is ad inni egynek a legkisebbek közül, mert az az én tanítványom. Bizony, mondom nektek: nem marad el a jutalma. ( Mt 10, 40 -42 )
Jézus itt egy lelkiséget, lelkületet ad elénk. Ő itt, az elfogadás, a befogadás lelkületéről, a vendégszeretet gyakorlásáról beszél. A vendégszeretet lelkülete, az elfogadás, a befogadás, nem természetes a mai világban. Az alaphozzáállásunk, sokkal inkább a bezárkózás, semmint a befogadás. Ki is tesszük az életünkre a táblát: „megtelt”. Tele a fejünk, és a lelkünk a mindennapi élet elintéznivalóival, ügyes - bajos dolgaival. Ezért a vendégek, a mások befogadása nem fér bele már életünkbe. Jézus élete, és a többi emberhez való viszonya példa kell, hogy legyen nekünk a szeretet kapcsolatok megtartására. Tanuljuk meg Jézustól a szeretetet, hogy ne maradjanak meg bennünk a rigolyás kemény szokásaink, és ne uralkodjon el rajtunk az önzés. Forduljunk mindenkihez szeretettel! Gondoljuk át az életünket, és minden nap lépjünk kapcsolatba az Atyával az ima segítségével, és kérjük tőle, hogy formálja a mi szívünket.Ámen