Ábrahám kész feláldozni fiát
(1Mózes 22. fejezet)

Történt pedig, hogy az Úristen megkísértette Ábrahámot!. Azt mondta neki: - Ábrahám! Vedd fiadat, az egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj vele a Mórijának földjére, és áldozd fel őt égő áldozatul, azon a hegyen, amelyiken én mondom neked! Felkelt azért Ábrahám korán, megnyergelte a szamarát, maga mellé vette fiát, Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Azután elindult a helyre, melyet Isten mondott. Harmadnapon felemelte a szemét Ábrahám, és meglátta azt a helyet a távolból. Akkor meghagyta szolgáinak: - Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok. Ábrahám az égőáldozatra való fát Izsák hátára tette, ő maga pedig a kezébe vette a tüzet és a kést, és úgy mentek ketten együtt. Akkor így szólt Izsák atyjához, Ábrahámhoz: - Atyám! Itt van a tűz és a fa, de hol van az égő áldozathoz a bárány? Ábrahám pedig azt felelte: - Isten majd gondoskodik az égő áldozathoz való bárányról. - S mentek tovább ketten együtt. Amikor pedig eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott, megépítette Ábrahám az oltárt, rárakta a fát, és megkötözte a fiút, az ő fiát, és föltette az oltárra, a farakás tetejére. És kinyújtotta a kezét, hogy levágja a fiát, Izsákot. Kiáltott neki akkor az Úr angyala az égből: - Ábrahám! Ábrahám! Ne nyújtsd ki kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezel fiadnak, a te egyetlenednek miattam! És felemelte Ábrahám a szemét, és látta, hogy egy kos a szarvánál fogva megakadt az ösvényben. Odament, és azt áldozta fel égő áldozatul a fia helyett. És kiáltott az Úr angyala másodszor is az égből: - Azt mondta az Úr: "Megáldván megáldalak, és bőségesen megsokasítom ivadékaidat a földön. És áldás lesz ivadékaid sokasága minden nemzetségnek a földön, mert engedtél az én beszédemnek." Ámen!