Advent hetének, Evangéliuma: - - Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy (pogány) százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. ( Mt 8, 5 – 8 ) - Nem vagyok méltó... Egyszerű szavakat mond ez az ember, de a szíve mélyére tekinthetünk be. Mit érthetett ez az ember azon: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én házamba gyere. Ezzel a mondattal azt árulja el, hogy ő hiszi, Jézus megtudja a távolból is gyógyítani a szolgáját. Abban az időben ez különösen nagy dolog volt, hogy egy pogány ember így gondolkozott, és így beszélt. Ez a magas rangú római katonatiszt, alázattal beszél Jézushoz, annyi figyelmesség, tapintat, sőt szeretet van benne, hogy nem akarja fárasztani Jézust. Ez a százados, amikor azt mondja: „Uram, nem vagyok méltó”, hogy az én házamba gyere, nem magát félti Jézustól, hanem Jézust óvja önmagától, aki pogány és bűnös. - Mi sokszor magunkat féltjük Jézustól. Ki ne derüljön a környezetünkben, hogy szimpatizálunk Jézussal. Látványosan ne jöjjön hozzánk, és ne legyen velünk. Valahogy titokban, és tisztes távolságban maradjon, mert még elmarasztalás érhet minket Őmiatta. - A százados a bűnössége miatt mondta: „nem vagyok méltó”... Jézus közelében ő tudja, hogy tele van bűnnel. Jézus tiszta és szent, a Szent Isten Fia, ő pedig bűnös ember, és a kettő együtt, egy házban, nem tartózkodhat. - Ugyanaz a gondolat van a századosban, ami Péter apostolban is volt, amikor megdöbbenve ezt mondta: „Uram, eredj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok”. Jézus tisztaságát, jóságát látva, egyszerre a bűnei jutnak eszébe. Talán minket sem a Jézustól való félelem tör össze, hanem az Ő mérhetetlen jóság, az az érthetetlen kegyelem, irgalma, ami árad belőle. Talán mi is érezzük, tele vagyunk bűnnel, ezért nem lehetünk Vele egy házban. Érezted már vagy ki is mondtad: Képtelenség, hogy Te énvelem együtt légy! Hol vagyok én tőled? Te tiszta vagy, nekem pedig nagyon sok a bűnöm. - Nekünk vajon van - e bűntudatunk? Isten különös ajándéka az, amikor egy embernek bűntudata van. Ha mi ismerjük magunkat, látjuk, semmire se vagyunk méltóak, csak a büntetésre. De, ennek ellenére, aki ki tudja mondani őszintén: Uram, nem vagyok méltó, semmi jót nem érdemlek tőled, egyedül kegyelmedben bízom, és abban bízom, meggyógyítod a lelkem.Jézusom! Valóban nem vagyok méltó, hogy hozzám jöjj, de mégis egyedül Tőled várom a segítséget. Kérlek, bocsásd meg a bűneimet, és add, hogy meggyógyuljon a lelkem! Jézusom! Közelíts mindegyikünk felé! Tudjuk, Neked fontos, hogy találkozz velünk, de legyen fontos nekünk is a találkozás Veled! Bár nem vagyunk méltók, mégis segíts, meggyógyuljon lelkünk, és legyen Karácsonyra tiszta, és boldog a szívünk!Ámen