AKI ISTEN DOLGÁVAL FOGLALKOZIK...

"MERT ISTEN AZ, AKI MUNKÁLJA BENNETEK MINDD A SZÁNDÉKOT, MIND A CSELEKVÉST AZ Ő TETSZÉSÉNEK MEGFELELŐEN."(Fil 2, 13)

Pál apostol Filippiben sok kaland közepette volt jelen a gyülekezet formálódásában. Pál jelenlétében sokan engedelmeskedtek az igének, és indultak Jézus követésére. De aztán, amikor továbbutazott, és a távolról követte a gyülekezet életét, akkor tapasztalta, hogy mintha minden lelassult volna. S valamikor Kr.u. 60 tájban – a feltételezések szerint – a római fogáságából írja ezeket a szavakat. Távollétében azt tapasztalja, hogy az a közösség, amely odaadóan, és lelkesen követte az evangéliumot, mintha ellankadt volna. Bátorításra szorul, de ma minket is bátorít. Nézzük meg együtt az írott ige környezetét, ahogy kezdi Pál apostol a levelet...Fil 2,12-13.Szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, FÉLELEMMEL és RETTEGÉSSEL MUNKÁLJÁTOK ÜDVÖSSÉGETEKET, MERT ISTEN AZ, AKI MUNKÁLJA BENNETEK MIND AZ AKARÁST, MIND A CSELEKVÉST AZ Ő TETSZÉSÉNEK MEGFELELŐEN. Mire nézve kell FÉLELEMMEL ÉS RETTEGÉSSEL cselekednünk, engedelmeskednünk? Az ÜDVÖSSÉGÜNK a kérdés. Mert elveszíthetjük? Attól kell rettegnünk, hátha mégsem lesz a miénk az üdvösség? De hisz így van írva: "Aki hisz a Fiúban - örök élete van..." Ján 5:24. Akkor hát mitől kell FÉLNÜNK, RETTEGNÜNK? Nem tudjuk, se megszerezni, se kiérdemelni, hit által, kegyelméből kapjuk. Mi van ránk bízva, minek a felelőssége terhel minket? MERT ISTEN AZ, AKI MUNKÁLJA BENNETEK MIND AZ AKARÁST, MIND A VÉGHEZVITELT AZ Ő JÓTETSZÉSÉBŐL. Mitől kéne félnünk és rettegnünk? Kiderül itt, a folytatásból. A nekünk adott lehetőségeket kell féltenünk, hogy nem történik meg velünk-általunk, ami megtörténhetne. AMIT ISTEN bennünk MUNKÁL. Ami ránk van bízva, amit léphetnénk, mert MUNKÁLJA, van módunk megtenni, AKARÁST is ajándékoz hozzá, de ez nem azt jelenti, hogy kényszerít minket, hanem lehetőséget ad, kínál. Féltenünk kéne ezeket elszalasztani, nem tenni! Mi tesz vakká, mitől nem látjuk, hogy tenni kéne, avagy tenni lehet, hogy kapnánk hozzá akarást, erőt? Testvér, Isten munkálkodik ma is a te életedben is. Ő adni akar, de tenni is kell érte! Van Antonió de Mellonak egy kis története arról az emberről, aki álmában a lelki kincsek boltjába téved. A pultnál álló angyal megkérdezi tőle, hogy mit szeretne vásárolni. S ő sorolni kezdi: „Békességet, boldogságot, lelki egyensúlyt, harmóniát…” Mire az angyal megszólal: „Elnézést uram, ön tévedésben van! Mi itt csak magokat árusítunk! Nem lehetnek gyümölcsök, ha nem munkálkodunk. Ha, eldöntöttem és szeretném azt a felűről való jót, Isten kimunkálja az akarást bennünk az Ő jó kedvéből. Micsoda nagy lehetőség bejárni különböző életutakat az Úrral. Tele van meglepetéssel, és a folyamatos munkaterület hihetetlenül izgalmas.Mihez ragaszkodunk? Hol tartunk az Istenhez vezető úton? A mindenáron való nyerni akarás, az üdvösségről való tudás igazolt volta, avagy az ujjongó szeretet húz minket Isten felé? Megelégszünk a látszatokkal, azzal, ami láthatóvá lehet mások szemében, vagy a Szentlélek világossága által olvassuk, halljuk, szóljuk az igét az ÉLET BESZÉDÉT? De ha azt, ha megtapasztaljuk, amit Jézus ígért, hogy velünk lesz minden napon. És felébreszti bennünk a vágyat, hogy akarjuk a magokat is, azt a jó magot, amelyet éppen ő ad nekünk, hogy elvessük és gondozzuk és öntözzük, hogy aztán a növekedést Ő adhassa! Mert Ő munkája az akarást, és a cselekvést! Ezért belőle fakad minden, és ezért neki lehetünk hálásak.