Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: „Gyere ide tüstént, és ülj asztalhoz.” Nem ezt mondja - e inkább: „Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?” S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt. ( Lk 17,7-10 ) – Gondoljuk el: - Mi vagyunk az úr, és van egy szolgánk. Mikor a szolgánk hazajön a mezőről, vajon mi nyomban az asztalhoz ültetnénk? – Mondanánk neki: - Jaj, kedves szolgám, alig vártalak már, itt a terített asztal, ülj le, egyél, igyál!? - Nem, azt mondanánk neki: - „Jó, hogy megjöttél, teríts meg nekem az asztalt, és szolgálj fel nekem, és ha majd én ettem, és ittam, utána ehetsz te is! - Vajon megköszönöd a szolgádnak, hogy elvégezte a dolgát? – Ma, életünk egyik sérelme, hogy nemigen köszönnek meg nekünk semmiféle szolgálatot. Mi is, ritkán bírjuk kimondani, hogy: „Köszönöm”! Nem bírjuk kimondani, hogy köszönöm, és talán azért, mert nekünk sem köszönnek meg valamit. Elvégeztük a munkát, hűséges és állhatatosak voltunk, és tessék, nem köszönik meg. Valóban jól esne, ha megköszönnék, - de mit mond Jézus? – „Mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk... ( Lk 17,10 ) - Mert ha megteszi az ember - ami a kötelessége, - mondja Jézus -, azért nem jár köszönet. Az a dolgunk, - el kell végeznünk a kötelességünket akkor is, ha nem köszönik meg. Sok ember jutalmat vár Istentől. Jézus a mai Evangéliumban, azt a gondolkodást és lelkületet zárja ki, ami azt mondja, hogy mivel én ezt és ezt tettem másokért, Érted, ezt és ezt hagytam hátra érted, Te ezzel és ezzel tartozol nekem. Lássuk meg, hogy ebben az esetben nembiztos, hogy Jézusért történt a jó megtétele, hanem valójában azért a vélt jutalomért, amit ezért cserébe várunk. - tehát végső értelemben önmagunkért. Amikor a jutalom elvárása az üzlet világába vezet, amikor a jutalmat váró számít és mérlegel, ott megszűnik a szeretet, az öröm és hálája. Ott azonban, ahol vaki, Önmagáért szereti Istent vagy embertársát, és hűséges marad Jézusért, az egyszer megkapja a jutalmat. Egyenlőre, legyen a szeretetünkért, hűségünkért, jóságunkért az a jutalom, hogy - szolgálhatjuk Istent és felebarátainkat. Azután, Jézus ígérete szerint, a jutalmunk lesz az örök élet, a részesedés abban az új világban, amikor minden újjá lesz, és ahol nem lesz többé halál és gyász, fájdalom és jajkiáltás, gond és bánat. - Mindenki megkapja a jutalmat, az ajándékot a fáradozásáért, aki mindvégig hűségesen szolgál, és megmarad az úton Jézus mellett. Mindenki megkapja a jutalmat, és részesül az örök életben, aki követi Jézust, aki nem adja fel. - Mindig megéri áldozatot hozni, megéri szolgálni, megéri anyagi áldozatot hozni Istenért, és egymásért. Ehhez a szolgáló, áldozatos élethez adjon erőt a mennyei Atya, vezessen a Szentlélek, hogy Jézus Krisztust követve, egy napon majd mindnyájan együtt lehessünk a megígért Mennyországban.