Nemzetközi viszonylatban is rengeteg, évente kétezernél is több fesztivált szerveznek hazánkban, amely egyebek mellett annak is betudható, hogy a magyarok fesztivállátogató kedve a gazdasági válság ellenére sem csökkent: 2010 a Fesztiválok Éveként vonul be a köztudatba a Magyar Turizmus Zrt. jóvoltából. A bulidömpingben kiemelten kezelt „könnyűzenei rendezvények” továbbra sem a szürke hétköznapokból való kikapcsolódás helyszínei, hanem az egész évben zajló hétvégi züllések felturbózott, kihelyezett tagozatai.

Az elmúlt években jelentősen emelkedett a fesztivállátogatók aránya, és egyúttal javult a hazai fesztiválkínálat megítélése is. Tavaly a magyarok 55 százaléka járt fesztiválon, fejenként átlag 9 ezer forintot költött erre a célra, s a lakosság egyharmada lelkes „fesztiválrajongónak" vallja magát. A leggyakrabban felkeresett fesztiválok a gasztronómiai rendezvények, amelyeket a könnyűzene és a hagyományőrző fesztiválok követnek. Idén a Fesztiválok Évének várható sikerét támasztja alá, hogy a lakosság több mint kétharmada tervez fesztivállátogatást. A legfőbb cél a szórakoztatás, s a Magyar Turizmus Zrt. kutatása szerint ez az, amire a magyaroknak a gazdasági válság ellenére növekvő igényük van, és - nem utolsósorban - amire erejükön felül áldozni is hajlandók.

Az egyik legmarkánsabb vonal a Sziget-brand által fémjelzett, a fiatalságot megcélzó könnyűzenei fesztiváldömping. Ide tartozik többek között a népszerű Balaton Sound Fesztivál, a tokaji Hegyalja Fesztivál, a soproni Volt Fesztivál, vagy a kifejezetten felsőoktatási intézmények hallgatóit megcélzó EFOTT Dévényi Tibi bácsival. A fesztiválszervezők lassan az egész országot bejáratják a többségében Budapestről verbuvált bulikedvelő közönséggel. A könnyűzenei események közönségét évek óta egy, az átlagnál tehetősebb, középosztálybeli, zömében gimnazista vagy főiskolás, egyetemista diákság alkotja. A tavalyi adatok tükrében a városi turizmussal egybekötött Sziget-rendezvényen főként a 18-22 éves diákság, míg a másik legnépszerűbb rendezvényen, a vízparti nyaraláshoz köthető Balaton Soundon inkább a 20-24 éves, zömében aktív munkavállalók képviseltetik magukat nagy számban, s mindkét helyen a közönség fele visszajáró. Az ifjúságkutatók szerint a szegényebb, kevésbé szem előtt lévő fiatalok veszélyeztetettsége drog vagy bűnözés szempontjából összemérhetetlenül nagyobb a trenddiktáló fesztiválközönségek fiatalságánál.

Randi, drog, nemi erőszak

A „dzsinázáshoz" szükséges drog jelen van a piacon, gond nélkül beszerezhettem volna egy üvegcsényit, de olyannal nem találkoztam, aki a visszaélésekről beszélt volna. Elvileg pedig vannak. Hónapokon keresztül volt tele a média a „randidroggal", mely eszméletvesztést okoz, és az áldozattal aztán azt csinálhatnak, amit csak akarnak. Rövid idő leforgása alatt a perverzek és nemi erőszakolók legjobb barátjának kiáltották ki a drogot.

„Egy buliba mentünk Lacival. Az egyik ismerősünk hozott magával folyékony ekit, hogy próbáljuk ki. Beletettük a Redbullba, nem tudom, hogy mennyit. Másnap reggel Laciéknál ébredtem, mellettem feküdt a Laci, és semmire sem emlékeztem" - meséli Zsuzsa, akire egy ismerősömön keresztül találtam. A fiúval harag nélkül váltak el, még csak nem is említette neki, hogy semmire sem emlékszik az éjszakából. Azóta nem hajlandó GHB-t fogyasztani. A történetével nincs egyedül. Éppen a napokban számolt be egy internetes hírportál olyan lányokról, akik szintén tisztában voltak azzal, hogy mit fogyasztanak, legalábbis mondták nekik, hogy mi van a pohárban. Megitták, és elvesztették az eszméletüket. Arról, hogy történt-e nemi erőszak, nem szólnak a hírek.

A Gamma-hidroxi-butilátot (innen a GHB elnevezés) 1961-ben állította elő egy híres francia vegyész-kutató, Henry Labori, hogy egy új, használható altatót produkáljon az aneszteziológia számára, alternatívaként a széles körben használt éterrel szemben. A tesztek során vált nyilvánvalóvá, hogy a vegyület kis mennyiségben nemcsak altató hatású, de euforikus állapotot is előidéz. Bár a mellékhatásai miatt (szédülés, hányás, látás- és tudatzavarok) az orvoslásban széles körben nem terjedt el, a mai napig előfordul orvosi használata az Európai Unióban. Elsősorban az addiktológia területén az elvonási tünetek mérséklésére, illetve alvászavarok kezelésére használják.

Rekreációs drogként a '90-es években kezdett elterjedni, hamar ráragadt a „folyékony extasy" elnevezés, bár nem sok köze van az ismert partidroghoz. Veszélyessé gyors felszívódása teszi, könnyű túladagolni. Egy elhíresült botrány miatt kiáltotta ki a nyugati média „rape drug" (nemi erőszak) drognak: Andrew Luster, egy híres kozmetikai cég alapítójának az unokája több nőt is megerőszakolt a lakásán, GHB-val kábítva el őket.

Magyarországon rekreációs célzattal történő használata a 2000-es években terjedt el, igaz, nem vált egyeduralkodóvá a partikon. Néhány évvel ezelőtt fedezte csak fel a média, és erős eufémizmussal „randidrognak" nevezte. Azt vizionálták, hogy gyakorlatilag senki sincsen biztonságban, aki nyilvános helyen italt fogyaszt, ugyanis bármikor belekeverheti italunkba a szert egy ismeretlen, és azt tehet velünk, amit szeretne. A pánikot az is fokozta, hogy bár a GHB tiltott anyag, elő­vegyületei (melyek a szervezetbe jutva alakulnak GHB-vá) gyakorlatilag bárki által beszerezhetőek.

Zacher Gábor, a Péterfy Sándor Utcai Kórház toxikológusa szerint évente körülbelül 50-60 GHB-s esetet látnak el Budapesten, a nemek arányában gyakorlatilag egyenlő a megoszlás. A nemi erőszak elvétve fordul elő ilyen esetekben, de akkor is szinte mindig úgy zajlik, hogy az „áldozat" tudott arról, hogy kábítószert fogyaszt. Az Európai Drog- és Drogfüggőség Ellenőrző Központ (EMCDDA) 2009-es jelentése szerint több nemi erőszak történik Európában az alkohollal összefüggésbe hozhatóan, mint az összes illegális kábítószerrel együttvéve.

„Egyetlen kábítószer sem erőszakolt meg még senkit - állítja Szántó János pszichológus. - Ilyet csak emberek csinálnak. Ha valaki attól retteg, hogy elveszíti a kontrollt, jobb, ha nem használ semmilyen tudatmódosító szert, beleértve az alkoholt is." (Jászberényi Sándor)

Sebők János író, rocktörténész szerint a Sziget története jól példázza kicsiben azt az immár klasszikus folyamatot, ahogy a zene- és szabadságkedvelő, sokszínű fia­talság együttléte fogyasztói eseménnyé szűkül le. A „Kell egy hét együttlét" szlogennel létrehozott, kezdetben veszteséges Diákszigetből a nagynevű szponzorok megjelenésével nyereséges Pepsi Sziget lett, megemelkedtek a jegyárak, kikopott a periferikus helyzetű fiatalság, hogy helyét átvegye a tisztes közép- és felső­osztály, amely egy hétre szívesen átvedlik emberi jogokra érzékeny, környezetvédő sátorlakóvá. A mai bulikultúra egyre nyíltabb célja a totális kontrollvesztés, a zene-drog-szex örök kombinációjába ágyazva, azaz a fogyasztás, az érzéki igények kielégítése minden módon.

Beregi Tamás nagy sikerű könyve, az Egyetlenem kiváló érzékletességgel festi le a Szigeten és hasonló zenei fesztiválokon uralkodó ösztönszintű, sodródó létezést, a kollektív magányt és leépülést, az ivás-anyagcsere-ismerkedés körforgását. Aztán az egy hét Sziget-állampolgárság után persze mindenki újra visszatagozódik a hétköznapokba, mint ahogy a '60-as évek lázadó vezéralakjai is megtalálták pozícióikat a fogyasztói társadalomban, miközben az ideológiából és az azt közvetítő könnyűzenéből kiváló üzlet lett.

Ma már nem össznépiek a dzsemborik, hanem erősen szakosodtak. A partikultúra is szabadtéri tömegrendezvény jelleget öltött, a jóléti életforma egyfajta háttérzenéjévé vált, biztos üzleti sikerrel. A gondosan feltérképezett, 40-50 ezres célközönségek számára - a tudatos helyszín- és zenei stílusválasztást követően - a szervezők „szállítják" a különböző fesztiválegyütteseket fellépésről fellépésre, akik ezekből a turnékból élnek, azon belül is leginkább a nyári szezonból.

Más-más okból ugyan, de a könnyű­zene régen sokkal erősebb társadalmi-politikai töltettel bírt nyugaton és keleten egyaránt, ebben rejlett közösségteremtő ereje is - hangsúlyozza Sebők. Ám a '60-­as évek főbb politikai követelései mára teljesültek, a vasfüggöny leomlott, a zenélés és a zenehallgatás célja megváltozott: a közönség ma fogyasztani és szórakozni akar. Az ellenkultúra élménykultúrává alakult, s egyértelműen háttérbe szorultak az ideológiai szempontok. Sajátos kivételt és egyben társadalmi veszélyt képeznek Sebők szerint a Sziget ellenpontjaként létrejött Magyar Sziget-féle rendezvények. A szélsőséges nézeteket népszerűsítő hazai együttesek koncertjei többnyire közéleti személyiségek részvételével zajló, politikai töltetű üzleti vállalkozások, melyeknek célja a nacionalista ideológia terjesztése. Az átneveléssel, kiképzőtáborokban felkészített rajongótábor nem pusztán egy lelkes zenefogyasztó réteget, hanem egy aktivi­­­­­­zálható csoportot is képez a társadalomellenes eszmék hirdetői számára. Sebők János szerint az sem emeli az igényszintet, hogy a kultúrára fordítható pénzek összege csökken, és össznépi szinten a tévézés jelenti az elsődleges és többnyire kizárólagos szabadidő-töltési formát. A vidéki művelődési házakban kínai piacok működnek, az élő koncertek a helyieknek megfizethetetlenek.

A fiatalok többsége által preferált, kontrollvesztős bulikultúra persze nem korlátozódik a fesztiválok idejére, mondhatni egész évben folyamatosan jelen van hétvégi rendszerességgel. A képet súlyosbítja, hogy partiszervezők, dj-k szerint egyre fiatalabbak adják a rendezvényeik közönségét: míg régebben a 18-20 évesek alkották a parti- vagy diszkólátogatók derékhadát, addig ma már a 14-15 éves törzsközönség kinézi a húszéveseket. Lapunknak több szülő és nagyszülő arról számolt be: teljesen elterjedt gyakorlat, hogy a kamaszokat a felmenőik szállítják a buliba, majd ha a csemete kiszórakozta magát, és remélhetőleg olyan állapotban van, hogy képes telefonálni, akkor érte mennek, és hazaviszik. „Nem ritka, hogy a 15 éves fiam napokra eltűnik, a telefonja kikapcsolva, fogalmam sincs, merre jár, aztán egyszer csak hazajön, eszik valamit, s aztán megint elmegy - meséli egy 45 éves apa. - Már csak azt kérjük tőle, legyen bekapcsolva, és vegye fel a telefont, hogy legalább tudjuk: megvan épségben, és hajnalok hajnalán is szívesen elmegyünk érte."

Németh Margit gyermekpszichológus szerint világjelenség, hogy a gyerekek egyre korábban önállósodnak, az apróságok sokszor kezelhetetlenek az óvodákban. Természetszerű, hogy a gyerekek mindig keresgélik, próbálgatják a határokat, de ma már egyre messzebbre kell menniük ahhoz, hogy korlátokba ütközzenek. A fiatalság önmagában való érték lett: az ifjúság mintakövetőből mintaadó korosztállyá vált, miközben a felnőttek egyre infantilisabbak, mintha örökre kamaszok akarnának maradni. A gyerekeket otthon nem divat korlátozni, a pszichológusnő egyik középiskolás páciense azt mondta: a szüleit nem érdekli, mit csinál, akárhány fiút hazavihet, s ha a nappaliban kapnák rajta őket, az sem zavarna senkit. Mindehhez hozzájárul az a sajátosan magyar szabadidőtöltési kultúra is, amelyet a fiatalok a szüleiktől látnak: a mértéktelen evészet-ivászat és dohányzás minden nagybetűs ünnepnap alkalmával, az önkontroll és a tartalmas együttlétek hiánya, végezetül a letargiába fulladó másnaposság.

A fesztivál- és koncertközönségek, s általában a pesti éjszakában forgolódók fiatalodását Zacher Gábor toxikológus is érzékeli a betegellátás során: páciensei között évek óta növekszik a 14-15 éves fiúk és lányok aránya. „Nem telik el olyan hétvége, hogy önkívületben lévő 14-16 éves fiatalokból kettőt-hármat ne vennénk fel az osztályra, akik amúgy konszolidált gimnazisták, de a hétvégi buliban három tequilától és két sörtől kikészültek. Korábban érnek biológiailag, de ettől még rájuk is vonatkozik, hogy minél fiatalabb valaki, annál kevésbé ismeri a saját hatá­rait" - állítja Zacher Gábor, aki elmondása szerint már nem egy 16 éves drogost küldött rehabilitációra.