HIGGYÉTEK, HOGY MINDAZ, AMIT IMÁDSÁGOTOKBAN KÉRTEK, MEGKAPJÁTOK, ÉS MEGADATIK NEKTEK. (Márk 11,24)

Isten az Igén keresztül szól az emberhez, az imádságban viszont az ember beszél Istenhez. A Biblia egyik legnagyobb tanítása az, hogy az ember Isten elé állhat és elmondhatja hálaadását vagy könyörgését a meghallgatás reményében. Az előfeltétel csupán annyi, hogy hinni kell Istenben, abban, hogy Ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik (Zsid 11,6). Ebben az értelemben maga Jézus is biztatott az imádkozásra (Mt 7,7kk; Ján 16,23k), de az ÓSZ is tartalmaz ilyen biztatást (Zsolt 50,15). Az imádság lehet egy embernek a spontán megnyilatkozása, olykor egy sóhajszerű fohász:» Szabadításodra várok, Uram «(1Móz 49,18). Rendszerint a félelem, a nyomorúság indítja a szenvedő embert az ilyen fohászkodásra, pl. Anna könyörgése (1Sám 1,9kk), a beteg Ezékiás imája (2Kir 20,2), a tanítványok, jaj, szava a tengeren (Mt 8,25) stb. A hála érzése ugyanígy indíthat imádságra (2Móz 15,21; Luk 17,15k;ApCsel 3,8). Az ÓSZ nagy emberei minden fontos tettük alkalmával Istentől kértek segítséget: Sámuel (1Sám 8,6), Illés (1Kir 17,20), Nehémiás (Neh 1,4). Maga Jézus is gyakran imádkozott csodatettei előtt (Lk 9,16; Jn 11,41k; vö. Mt 17,21), de az apostolok is (ApCsel 1,14; 9,40). A gyülekezetnek éltető eleme volt az imádság (ApCsel 2,46; 4,24k), és imádságukba belefoglalták a hálaadást, az egymásért, más gyülekezetekért, sőt a világi felsőbbségért való könyörgést is (Ef 6,18k; Fil 4,6; Kol 4,2; 1Tim 2,1; vö. Jer 29,7). Pál apostol ismételten említi, hogy ő is imádkozik a gyülekezetekért (Fil 1,3-9;Kolossél 1,3.9)Jézus biztatása az volt, hogy »mindazt, amit hittel kértek imádságotokban, megkapjátok« (Mt 21,22). Ennek ellenére megtörténik, hogy nem teljesedik az imádságunk, s ennek többféle oka lehet. Elsősorban a hit nélkül való, a gépies, az önző imádkozás, ha nem jól kérjük azt, amit kérünk (Jak 1,6; 4,3). Azután az, hogy Isten jobban tudja, mikor és mire van szükségünk. Pál apostol háromszor könyörgött azért, hogy a testébe adott tövistől megszabaduljon (2Kor 12,7kk), és ezt nem kapta meg, hanem kapott kegyelemből erőt a próbáltatás elviselésére. Maga Jézus is a Gecsemáné-kertben gyötrődve, először azt kérte, hogy ha lehet, múljék el tőle a keserű pohár, de aztán volt ereje hozzátenni, hogy ne úgy legyen, ahogyan ő akarná, hanem ahogyan az Atya (Mt 26,39). Az egyéni imádságok közt különösen fontos helyet foglal el a közbenjáró imádság. Jézus tanította imádkozni a tanítványit. Most pedig minket is tanít. Éljünk a az imádság lehetőségével, mert ima meghallgató Urunk van, akinek a szíve megindul a hozzá fohászkodóhoz és gondja van rá.