„Aprószentekről” emlékezünk meg. Azok a gyermekek viselik ezt a nevet, akiket megöletett Heródes király. Azért tette, mert azt gondolta, így megmentheti királyságát, Jézustól. Heródes féltette a hatalmát, és tehetetlen dühében megöletett Betlehemben minden két éven aluli fiúgyermeket abban a reményben, hogy Jézus is köztük lesz. Heródesről viszont köztudott volt, hogy erőszakkal szerezte meg a hatalmat és azt gyilkosságok árán tartotta meg. Akiről azt érezte, hogy szembefordulhat vele, legyen az akár a tulajdon felesége vagy a fiai, megölette. Az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra lobbant, és Betlehemben meg annak egész környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: „Kiáltás hangzik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé.” ( Mt 2, 13 – 18 ) Amíg lesz ez a világ, és lesz bűn ebben a világban, addig lesz halál is. Sőt, ahol megjelenik az élet, ott azonnal mozgolódnak, és támadásba lendülnek a halál erői, és nincs tekintettel se gyerekre, se felnőttre. Megszületett Jézus, eljött közénk, meghozta a mi megváltásunkat, és szabadításunkat, de azonnal megjelent a halál is. Tehát a Karácsony nemcsak egy kedves történet, ahogyan egy gyermek megszületése sem az, hanem élet és halál harcának a története. Igaz, volt már előtte is halál, és itt is marad amíg az emberek, mi, bűnben fogjuk élni az életüket. Karácsony után még jobban mozgásba fog lendülni, fogja mozgósítani erőit, és még jobban fog tombolni a Sátán. Ma is, most is, a vírus, a betegségek, stb. által, összecsap az élet és halál, mert hiszen mindkettő jelen van életünkben. A földi életünkben hordozzuk magunkkal a halált, és vívjuk a küzdelmet az életért. Úgy éljünk, hogy a harc, az életet adó Isten felé dőljön el bennünk. Jézus nem halhatott meg idő előtt, és az Isten tervét nem rombolhatta le az ördög. Tudjuk, hogy Jézus életében is, eljött az idő, amikor megvalósult a megváltásunk, szabadításunk, az amiért a mennyei Atya ideküldte Jézust. Odaadta az életét, kereszthalált halt Jézus, mindenkiért. Isten a „…saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? ( Róm 8, 32 ) Az élet megjelent Jézus Krisztusban, és ha mi Hozzá, az Élőhöz, az Élethez kapcsolódunk, akkor a halál hiába szedi össze minden erejét, nem tud legyőzni minket.