Mindannyian tudjuk, hogy milyen fontos a föld egy növény számára. De a legfontosabb a magvető, az ültető! A magvetés, az ültetés nehéz, és sok körültekintést igénylő munka. A magvetőnek ki kell mennie a földre, elő kell készíteni a terepet, és azután vethet, ültethet. „Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja. Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt. Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott, kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott.” Jézus így fejezte be szavait: „Akinek füle van, hallja meg!” ( Mk 4, 3 – 10 ) Jézus elbeszéléséből látjuk, hogy a magvető szándékosan hinti a magot. Tudja a talaj ellenállását. Tudja, ismeri az elvetett mag fenyegetettségét. Mégis vet. Vet a jól megdolgozott talajra úgy, hogy tudja, a magok jó földbe estek, kicsíráznak, pompásan növekednek, és igen jó aratást lehetett várni. De vet úgy is, hogy tudja, jöhet jégeső, nagy meleg, vihar, és tönkretehet mindent. Tudja az Igehirdető is, hogy nem hiábavaló az Igehirdetés. Tudja, hogy nem adott minden feltétel, de mindennek ellenére, minden emberi erő ellenállása ellenére lesz valami termés. Jézus nem rejtette véka alá azt sem, hogy igéjének eredménytelensége legtöbbször a hallgatók, a befogadók magatartásában keresendő. Hányszor megyünk úgy haza a templomból, hogy otthon, nem is tudjuk már, mit hallottunk. Ennek ellenére Isten nem sajnálja a magot. Hinti bőven a jó földbe, hinti még akkor is, ha útfélre vagy köves helyre, vagy pedig tövisek közé esik. Cortes, a nagy műveltségű spanyol államférfi igen buzgón hallgatta a prédikációkat. Még az egyszerű plébánosának beszédét is szívesen és figyelmesen meghallgatta. Amikor barátai megkérdezték tőle, hogy egy ilyen nagy műveltségű férfiú hogyan lelheti örömét és kedvét egy pap prédikációkban, így válaszolt: "Ha a pap prédikál, én Jézust látom mögötte, aki veti az ige magvait!" Amikor az Ige bekerül egy ember szívébe, mint mag a földbe, az erejénél fogva kezd el ott csírázni, kezd növekedni, és terem szeretetet, hitet, reményt. Isten számon tartja az Ő mennyei magvetését, minden ember szívében. Nos, az a mag nem hiába van ott, egyszer elvégzi a munkát abban a szívben! Nekünk iparkodnunk kell jó talajjá válnunk az isteni Ige befogadására. Jó és bőséges termést kell hozunk! Kérjük Istent, adjon nekünk készséges szívet tanításának befogadására, hogy életünk százszoros termést hozhasson.Ámen.