Amikor mi emberek, pontosan és tökéletesen ellátjuk a kötelességeinket, feladatainkat a munkában, a családban, a hivatásban, de semmit nem teszünk ehhez lelkileg, akkor azt mondjuk, mechanikus élet élünk. Az életünk akkor nem más, mint letudott hivatali kötelesség. Nagyon sokszor élünk szeretetlenül, dolgozunk öröm és derű nélkül, a lehető legkevesebb erőbedobással és kockáztatással. Ez az életmódunk, az önzésünkről beszél. Soha egy jó cselekedettel többet nem vállalunk, mint ami kötelező. Igaz, arra törekszünk, hogy teljesítsük a kötelességünket, de azon túl nem adunk több szeretetet, gesztust. Nem mondunk másoknak jó szót, és fukarkodunk a biztató mosollyal, dicsérettel is. Viszont, amikor tudunk már Jézusról, el kell döntenünk, kilépünk – e a mechanikus élünkből, és elindulunk - e utána, és megyünk – e Vele, vagy sem! A boldog életet mindig a szeretete kockázata hozza meg! Jézus azt mondja: „Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti. ( Lk 9, 24 ) Az számít mindig Istennek, hogy ki adja oda a szívét, az életét Jézusnak, és a vele élőknek. Nem az a kérdés, hogy hányan vagyunk megkeresztelve, hanem ki él Isten gyermekeként. Sok ember nem adja oda az életét, hanem inkább megtartják maguknak, és ilyen vagy olyan dolgokkal töltik be a lelküket, az életüket, és ezért nem marad hely Jézusnak. Azt mondja Jézus, hogy aki odaadja neki az életét, vagyis látszólag elveszti, az meg fog kapni és nyerni mindent. Életünk, Jézusnál van biztonságban, sőt Őmellette vagyunk a legjobb helyen. Jézussal lesz biztos helyünk még akkor is, ha látszólag úgy néz ki, hogy elvesztünk sok minden anyagit a világban, de ez nem baj, mert az anyagiak helyett, magával Jézussal leszünk a leggazdagabbak, kiegyensúlyozottak, békések és megbocsátók. Életünk, Nála van a legjobb helyen. Vegyük észre, ha Jézust kizárjuk az élünkből, akkor tesszük magunkat a legszegényebbé, és így veszítjük el életünket, de ki is maradunk a mennyországi élet minden többletébőlÁmen.!