Az önzés legyőzése„Alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Filippi 2:3)

Pál ezt írja: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt” (Filippi 2:3–5). Az ilyen gondolkodás ellentétes a természetes ösztöneinkkel, de Jézus megmutatta, hogyan kell csinálni. A kereszten függve is figyelmet fordított a mellette megfeszített elítélt bűnözőre (ld. Lukács 23:39–43). István, amikor megkövezték, imádkozott gyilkosaiért, és arra kérte Istent, hogy ne rója fel nekik ezt a bűnt (ld. ApCsel 7:60). A megvert és jogtalanul bebörtönzött Pál és Szilász megmentették börtönőrük életét. Azután is ott maradtak, hogy Isten hatalmas földrengést küldött, amely leszakította láncaikat és kinyitotta börtönajtóikat, kizárólag azért, hogy fogva tartójuk felé szolgáljanak. Milyen csábító lehetett a szökés lehetősége! Milyen könnyű lett volna csak magukkal törődni, és senki másért nem aggódni! Szeretetteljes cselekedetük azonban arra indította a börtönőrt, hogy megkérdezze: hogyan üdvözülhet; ennek eredményeként őt és egész családját megnyerték Krisztusnak (ld. ApCsel 16:25–34).

Egy olyan világban, amelynek életfilozófiája az, hogy csak magaddal törődj, az önzés olyan ösztön, amelynek legyőzéséhez mindennap Isten segítségére lesz szükséged. Az emberek észre fogják venni, ha ezt teszed. Soha nem fogsz másokat megnyerni azzal, ha ugyanolyan vagy, mint ők, ezért fel kell tenned magadnak a kérdést: hány barátod és szeretted ismerheti meg Krisztust, ha megmutatod, hogy valóban szereted őket ahelyett, hogy elhanyagolnád, elutasítanád őket vagy ítélkeznél felettük? Rajta, próbáld ki! Légy alázatos, és tekints másokat magadnál különbnek!