AZ ÚR ERŐT AD NÉPÉNEK

ERŐM ÉS ÉNEKEM AZ ÚR, MEGSZABADÍTOTT ENGEM.(Zsoltár 118,14)

Dávid imádsága, illetve az éneke van ma előttünk. Megalázkodott az Úr előtt és tőle várta a segítséget és a jó kimenetelt a szorult helyzetéből. Mi kihez kiáltunk, mikor utolérnek minket a bajok és a nehezek? Dávidnak voltak megtapasztalásai és tudott erőt meríteni miközben dicsőítette az Istent.Hittel tudta sokszor kimondani üldöztetése során, harcban indulásnál, hogy "URUNK, SEGÍTS MOST MINKET!" Induljunk el onnan, hogy erre az imára mindnyájunknak egyenlőképpen szüksége van. Isten kegyelmére, jóindulatára vagyunk rászorultak valamennyien, ha nem most, akkor életünk más pillanatában biztosan. Ahogy mondani szokták, zuhanó repülőben például nincs ateista. De nem kell ahhoz közvetlen fizikai veszély, hogy belássa valaki, ha egyáltalán képes még őszinte lenni, hogy milyen kicsi és milyen tehetetlen tud lenni az ember, amikor történik vele valami fontos, amit nem tud megváltoztatni. Vagy amikor szeretne egy társán segíteni, és nem tud, vagy amikor szembenéz a saját gyarlóságaival és szégyenkezik, vagy amikor rádöbben arra, hogy ő maga is mulandó, és az ő napjainak száma sem végtelen. De az élet külső kényszereinél, amik érhetnek minket, mégis sokkal fontosabb az a belső hang, ami azt követeli tőlünk, hogy a legjobbra törekedjünk, és magunkból is a legtisztábbat és a legszebbet fejtsük ki. Még ezen a mércén, a szívünkbe írt igazság-vágyon is messze túlmutat az a gondolat, hogy mit mondunk majd, amikor életünk Ura elé kell állnunk, hogy ezt hoztam, Uram, ennyi lett az életem…. Mert ez a kérő könyörgés, hogy „Ó, URAM, SEGÍTS MOST! ERŐM ÉS ÉNEKEM AZ ÚR, MEGSZABADÍTOTT ENGEM." Valójában magának az Örökkévalónak szólt, őt szólította meg, aki mindig volt és mindig lesz, akiben nincs keletkezés és nincs elmúlás. Az „Úr” szó itt a választott nép hitének azt az Isten-nevét takarja, amely szó szerint lefordítva azt jelenti, Aki Tényleg Van. Ahol nincs imádság, ott az áldás is el szokott maradni. Lehetnek sikerek, lehet még hírnév is, esetleg bőséges anyagiak is, de áldás nincs rajta. Hozsannát hallunk, és hozsannát is éneklünk. Dicsőíti e szívem az Urat? Látom e szükségét szabadításának? Ha, látom kérhetem, hogy legyen részem benne. Várjuk hittel, hogy a hatalmas Isten megsegítsen. Biztos tudunk emlékezni olyanra, amiben valamilyen érthetetlen módon, átéltünk egy balesetet, felgyógyultunk betegségből, és munkahelyen megsegített. Ne gondoljuk azt, hogy ez természetes, MINDEN AJÁNDÉK FELŰRŐLVALÓ, Isten gondoskodó szeretete van mögötte. Erőt adó Urunk van, aki tud és akar megsegíteni téged is. Legyen ez most egészen bibliai, abban az értelemben, hogy ezt kérjük benne: „Ó, URAM, SEGÍTS MOST! Ó, URAM, ADJ MOST JÓ ELŐMENETELT!” Lásd meg életedet, ne a félelem, a bizonytalanság eméssze a lelked, add oda az Úrnak. És ha ezt a lelki erőt, szabadítást szívünkből kérjük, akkor meghallgatásra is fog találni, mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése. (Jak 5,16) Legyen példa előttünk Dávid imádsága, és hittel kérjük a mi Urunk segítségét, hogy jóra fordulhasson az életünk, hogy mi is ki tudjuk mondani Dáviddal együtt "ERŐM ÉS ÉNEKEM AZ ÚR, MEGSZABADÍTOTT ENGEM."(Zsolt 118,14)