Az Úr megjelenik Ezékielnek
(Ezékiel 1. - 2. fejezet)

Így szól Ezékiel próféta: - Joákin király fogságába vitelének ötödik esztendejében, Júda első fogságának idején, Babilonban, a Kébár folyó partján ültem, és megnyilatkozott nekem az ég: isteni látomást láttam. Forgószél jött északról, nagy felhővel, erős villámlással. Körülötte fényesség támadt, és mintha izzó érc látszott volna ki belőle. És benne négy angyali lényt láttam, mindegyiknek négy-négy arca és négy-négy szárnya volt, a szárnyak alatt pedig emberi keze. Egyenes lábukon pata volt, mint a borjúnak, és az szikrákat szórt, mint a fém. És az arcuk így nézett ki: elöl emberi arc, jobbra oroszlán, balra bika, hátul pedig sas. Jártukban nem fordultak meg, mert valamelyik tekintetükkel mindig előre néztek. Szárnyukból kettő ki volt terjesztve felfelé, a másik kettő pedig összeérve a testüket fedte be. És az angyalok között egy izzó parázs látszott, amely úgy lángolt, mint a fáklya, ide és oda futkározott az angyalok között, és ők maguk is ide és oda mozogtak, amint a villámlás cikázik. És ahogy rájuk néztem, láttam, hogy mellettük egy-egy társiskőből való kerék forog. És amikor a négy angyal elindult vagy fölemelkedett a kerekek is, mert ugyanaz a lélek volt az angyalokban, mint a kerekekben. És az angyalok feje felett mintha valami csodálatos kristály mennyezet lett volna. Amikor pedig mentek, hallottam a szárnyuk zúgását, mintha sok víz zugozz volna. És akkor kiáltást hallottam a mennyezet felől, és az angyalok megálltak, leeresztették szárnyukat, és a mennyezet fölött egy királyi szék formáját láttam, amely mintha zafírkőből készült volna, és a széken mintha egy emberhez hasonló alak ült volna. És izzó ércként ragyogott alakja, mintha derekától fölfelé tűz venné körül, és derekától lefelé mintha maga is tűzből volna. És körülötte nagy fényesség áradt. Így jelent meg nekem az Úr teljes dicsőségében, és akkor a földre borultam. Egy hang pedig megszólalt és azt mondta: - Embernek fia! Izrael fiaihoz küldelek téged, akik pártot ütöttek ellenem, Ehhez a konok, nyakas, makacs szívű néphez küldlek. De ne félj tőlük, még ha bogáncs és tövisek közé kerülsz is, és skorpiókkal kell hálnod is. Ne félj, sem beszédüktől, sem arcuktól! Csak az én igémet hirdesd nekik! És íme, egy kéz nyúlt felém, és abban egy könyv volt. És a kéz kinyitotta a könyvet, és gyászénekek, siralmak, és jaj szók voltak beleírva. Ámen!