Karácsony közeledtével sokat beszélnek a szeretetről, de valójában nem tudják, mit is jelent az.

A szeretet az egymás iránti legmagasztosabb érzés, és az Úr Jézus azt igényli, hogy ez a feltétlen szeretet először Őt illesse meg /Lk.14:26/

Amikor megtértünk "szívünkbe áradt az Isten szeretete a nékünk adatott Szentlélek (Szent Szellem) által" /Róma 5:5/, de akkor gyakorolnunk kell  a képmutatás nélküli testvérszeretetet, az igazság iránti engedelmességben. /I.Pt.1:22/

    Az első, amit Isten tesz, a kétszínűség, a büszkeség és az önteltség eltávolítása az életünkből.

A Szent Szellem feltárja előttünk, hogy Isten nem azért szeret minket, mert szeretetre méltóak vagyunk,  hanem mert természetéből eredően teszi ezt.

 Most arra utasít, hogy az Ő szeretetét gyakoroljuk mások iránt, és azt mondja:

"Az én paransolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket: maradjatok meg az én szeretetemben" /Jn.15:9/

Az ilyen szeretet nem pártfogolja a szeretetlenséget- ez az Ő szeretete,és bizonyítékul fog szolgálni bennünk napról-napra.

    "Az Úr... türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek..." /II.Pt.3:9/ - olvassuk a Bibliában.

Nézzünk a szívünk mélyére, és jusson eszünkbe, milyen csodálatosan törődött velünk Isten! Az a tudat, hogy Ő határtalanul szeret,indítson arra bennünket,  hogy hasonlóan szeressünk másokat.

Bosszankodhatunk például, ha egy  szokatlanul fárasztó emberel kell együtt dolgoznunk, elviselnünk a dolgait. De gondoljuk csak meg, milyen bántóan viselkedtünk mi Istennel!

Készen állunk-e teljesen azonosulni az Úr Jézussal, hogy éldete és kedvessége folyamatosan betöltsön bennünket?

A természetes szeretet és Isten szeretete csak akkor marad meg és növekedik bennünk, ha az naponkénti táplálék számunkra.

A szeretet belülről fakad, de fegyelem által kell gyakorolnunk!

(O.Chambers)

"A szeretet mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr!"

(I.Kor.13:7)