Bátorság az Isten jelenlétébe való belépéshez 1. rész

"Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet Ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az Ő teste által…járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel…" (Zsidók 10, 19-20; 22) Krisztus Kálvárián végzett munkájának két része van; az egyik az ember hasznára van, a másik Istenére. Az egyik a bűnös emberért történt, míg a másik az Atyára vonatkozik. Jól tudjuk, hogy mit tett Krisztus értünk a kereszten; megbocsátotta bűneinket. Ugyancsak győzelmet adott a bűn rajtunk való uralma felett. Miénk a kegyelem és irgalom és természetesen az örök életre való ígéret. A kereszt adta a bűntől és pokolból való menekülés lehetőségét is. Köszönöm Istenünknek ezeket a jutalmakat, amelyek csodálatos megkönnyebbülést hoznak. Örömmel tölt el, hogy ezekről hétről hétre prédikálnak templomokban, gyülekezetekben. De van a keresztnek egy másik jutalma is, amelyről nem sokat hallunk. És ez az Atyára vonatkozik. Nem értjük, vagy nem tudunk arról a gyönyörűségről, amit a kereszt az Atyának adott. Mert az Atya számára gyönyörűség, amikor egyik tévelygő gyermeke Hozzá tér. Ha csak arra fókuszálunk, hogy a kereszt megbocsátást biztosít számunkra, ha ez a végeredménye a prédikálásunknak, akkor hiányolni fogunk egy fontos igazságot, amelyet Isten a kereszt által adott. Mélyebben kell, hogy megértsük micsoda örömöt és gyönyörűséget jelent a kereszt Isten számára. Ez az igazság sokkal több, mint megkönnyebbülés számunkra, mert szabadságot, nyugalmat, békét és örömöt hoz életünkbe. Véleményem szerint a legtöbb keresztény megtanulta, hogy bizalommal járulhat Isten elé bocsánatért, szükségletekért, válaszért imáinkra, de nem igen van ismeretünk a fentiekről, habár nagyon fontosak az Úrral való életünkben. Isten gyönyörködik a velünk való együttlétben. Az Úrnak nagy öröme van abban, hogy a kereszt által szabad bejárásunk van Hozzá. Valójában a történelem legdicsőségesebb pillanata az volt, amikor a templom kárpitja kettészakadt Krisztus halálának napján. Abban a pillanatban a földrengésben a sírok megnyíltak. Ez volt a pillanat, amelyben az ember és Isten Szent jelenléte közötti válaszfal leomlott és valami hihetetlen történt. Ettől a pillanattól fogva nemcsak az ember lett képes az Úr jelenlétébe belépni, hanem Isten is kilépett az emberhez. Aki egyszer teljes sötétségben lakott, most nem vár reánk, hogy Őhozzá jöjjünk, hanem Ő jött ki hozzánk. Isten kezdeményezte ezt, és Krisztus vére mosott el minden akadályt az útból. Teljes mértékben az Úr kezdeményezése volt; olyan, mintha valaki ezt jelentené ki: "Elég volt - én fogok békét teremteni, lerombolom a széthúzás falát. Saját magam kezdeményezésére teszem." A kereszt előtti időkben a hétköznapi ember képtelen volt Isten színe elé járulni; csak a főpap léphetett be a Szentélybe. Most azonban Jézus keresztje utat nyitott az Atya jelenlétébe. Egyedül az Ő kegyelme által rombolta le a falat, amely gátolt minket jelenlététől. Most pedig Ő jön ki hozzánk, és átölel minket, a tékozló bűnös embereket. Ámen!