Keresztény klub

Biblia üzenete ( csütörtök )

7 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás

Jézus csodái
A királyi tisztviselő fiának meggyógyítása 5. rész
(János 4, 46-54)

De vajon volt-e már hite? Akár úgy értjük, hogy a hit most született meg benne, vagy már megszületett és most jelentős növekedést ért el, világos bármelyik esetben, hogy az Úr e szavai által, hogy "Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek" nem akart semmilyen árnyékot vetni a csodákra, mint olyan eszközre, ami által az emberek eljuthatnak az igazsághoz, vagy miután eljutottak oda, még inkább megszilárdulnak benne. Mielőtt ezt a csodát magunk mögött hagynánk, rövid magyarázat szükséges arról, hogy vajon ez ugyan az a történet-e, mint a százados szolgájának a története (Máté 8,5; Lukács 7,2). Itt csak lényegtelen változatokkal közlik. Semmi sem bizonyítja ezt. Nem pusztán a külső körülmények eltérőek, hanem még határozottabban a belső mag és a két elbeszélés lényege más és más. Az a százados az erős hit példája, ez a királyi tisztviselő a gyenge hité. Az a százados számít arra, hogy ha Jézus csak egy szót szól, szolgája meggyógyul, miközben ez a királyi tisztviselő annyira kéri, hogy az Úr menjen oda, mert szívében korlátozza hatalmát és arra számít, hogy semmi más, csak tényleges jelenléte képes segíteni betegén. Azt a másikat dicséret éri, ez dorgálást kap az Úrtól. Annyira feltűnőek ezek a különbségek, hogy az ellentét hangsúlyozása érdekében Augusztunisz is összehasonlítja annak a századosnak a hitét és ennek a királyi tisztviselőnek a hitetlenségét. Mindezzel szemben a hasonlóságok és az azonosság feltételezése halvány és felszínes. Akárcsak a szenvedő ember halál közeli állapota, a távolságból egy szóval való gyógyítás és a visszatérés és a beteg gyógyultan találása között. Bizonyára semmi sem furcsa abban, hogy két csodának ilyen közösek a körülményei. Ámen!