Keresztény klub

Biblia üzenete.( Hétfő )

8 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás

Jézus példázatai
Az elveszett juh 3. rész
(Máté 18, 12-14; Lukács 15, 3-7)

Látunk minden esetben előrevetítve egy nagyobb vétket, és ezért egy nagyobb kegyelmet is. Az első példázatban a bűnös egy ostoba kóborló juh képében áll előttünk. Jóllehet ez csak az egyik oldala az igazságnak, mégis nagyon valóságos, hogy a bűn gyakran tudatlanság. A bűnös nem tudja, hogy mit tesz. Tömegek vándorolnak messze, mielőtt rájönnének, hogy van pásztoruk. De vannak mások az elgurult pénz képében, akik úgy tudják magukról, hogy Istenéi, és rajtuk van a nagy Király képe, mégis eldobják magukat, és megtagadják születési jogukat. De van még nagyobb bűn is - a tékozló fiú bűne - aki ismeri Isten szeretetét, nem mint Királyét, hanem mint Atyáét, és mégis lekicsinyli ezt a szeretetet és elhagyja házát. Ez a legnagyobb bűn. Isten kegyelme mégis elegendő ahhoz, hogy visszanyerje az ilyen kóborlót. Az első példázat különösen illik a zsidó nép lelki-szellemi vezetőire. Figyelmeztetést kapnak, dorgálást és vándorlást mint pásztorok (Ezekiel 34; Zakariás 11,16). Mégis most hibát találnak Krisztusban, mert ugyanazt teszi amit nekik kellett volna tenniük. A bűnben megvan a centrifugális törekvés, és szükségszerű, hogy a juh egyre távolabb és távolabb kóborol. Ezért ha a pásztor nem menne el érte, hogy megkeresse, elveszne örökre. Nem úgy kell értenünk a sivatagot, ahol a kilencvenkilenc juhot hagyták, hogy az más, mint kiterjedt füves síkság, amit pusztának neveznek, mert nem laknak ott emberek. Így olvassuk a János 6,10-ben, hogy sok fű volt egy helyen, amit egy másik evangélista pusztának nevez. Ezért a nyáj többsége ott maradt a rendes legelőn, amíg a pásztor kereste az elveszett juhot. Ámen!