Istenem, ne maradj csendben, ne hallgass, és ne légy tétlen, Istenem! 
Hiszen háborognak ellenségeid, gyűlölőid fenn hordják fejüket. (Zsolt 83,2-3)

Zakariás mondta: 
[Izráel Istene] megadja nekünk, hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki. (Lk 1,73-74)

 Bibliai olvasmányai: Lk 1,57-67(68-75)76-80 -- ApCsel 11,1-18

-------------------------------------

Június 26

Jézus mondta: 
"Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. [...] 
Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a saját szemedben pedig nem veszed észre a gerendát? 
Hogyan mondhatod atyádfiának: Atyámfia, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? 
Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát atyádfia szeméből." (Lk 6,37.41-42)

Jézus az atyánkfia szemébe került szálkáról mondta kis példázatát. 
A másikban hamar észrevehető az, ami nem odavaló. 
Talán még menthető is segítőkészségünk, hiszen jobbítani szeretnénk a másik ember magatartásán.

Ennek ellenére óv Jézus ettől.

Minden ilyen ítélkezés felületes. 
"Semmit sem tud a másikról az ember, ha nem viselte cipőjét!" - állítja a közmondás.

Mielőtt pálcát törünk, jobban kellene ismernünk a másik életét, munkáját és ünnepeit, kevés örömét és fel nem dolgozott bánatait. 
Még egy bíróság is mérlegeli a mentő körülményeket!

Lassabban az ítélkezéssel!

Minden ítélkezés önleleplező.

"Csak akkor kiabál az anya, amikor érzi, hogy nincs igaza!" - ezt már gyermekeink is tudják.

Lám ezt Jézus már akkor is így látta.

Hiszen a szálka és gerenda ugyanabból a fából van!

Az ítélkező ember bajba kerülhet, amikor önmagával szembesítik.

Ezért jobb, ha magunkon kezdjük a tisztogatást életünk vadhajtásaitól, szemünkbe került szálkától, gerendától.

S csak akkor, ha az "operáció" sikerült, szabad arra gondolnunk, hogy elinduljunk segíteni a hasonló bajjal küszködő felebarátunknak.

Ám akkor is csak azzal az alapállással: önmagunkkal szemben szigorúnak kell lennünk, másokkal szemben elnézőnek.

Az irgalmas Atya követei nem lehetnek mások, csak irgalmasok.

Az irgalmasság az Isten sajátja, belső lényege.

Tőle meg kell tanulnunk azt, hogyan fordult felénk: bűneinkre haragudott, de minket, a bűnösöket nem vetett el.

Ha mi nem így teszünk, nemcsak magunkról, róla is rossz bizonyítványt állítunk ki!