„Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ők így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a régi próféták közül támadt fel valaki.” Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.” Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.” ( Lk 9, 18 – 22 ) Az evangéliumban egy nagyon lényeges kérdés hangzik el: „Kinek tartják az emberek az emberfiát”? A tanítványoknak, a mások véleményét kellett elmondani, amit hallottak Jézusról. Jézus azt szeretné, hogy az életünk eseményeiből, a történésekből, tapasztalatokból, küzdelmeinkből, mi magunk döbbenjünk rá kicsoda Ő . Vajon tudunk habozás nélkül olyan választ adni, mint Péter apostol? Ha tudunk akkor az megfogja határozni egész életünket, tetteinket. Nagy szűkségünk van megfogalmazni mindnyájunknak személyesen is, hogy mi kinek tartjuk Jézus Krisztust. Aki megvallja Jézust, az nemcsak egy darabig fogja követni Őt, hanem mindvégig. Jézus azért intette hallgatásra a tanítványokat, mert amit Péter kijelentett, még nem érthetik mindnyájan. Olyan titok ez minden ember számára, amely megmagyarázhatatlan tény, és meghaladja az emberi ész felfogóképességét. Erre mindenkinek magának kell ráébredni, hogy ki neki Jézus Krisztus. De eljön az idő, amikor megértjük, és akkor már bizonyságot is kell tenni Jézusról, hogy Ő az Isten Fia. Ha Jézust nem valljuk Isten Fiának, ha nem szeretjük, és ha nem tudunk kockáztatni Érte vagy nem vesszük föl a keresztünket, és nem követjük Őt, akkor nem vagyunk méltók Hozzá. Az apostolok, és még sokan az életüket is feláldozták Jézusért. Nyilatkoztassa ki nekünk is a Szentlélek, hogy Jézus az Isten Fia, a Fölkent, a Messiás, az Üdvözítő, a Megváltó. Legyen bennünk szeretet, kövessük Jézust, és vegyük fel a magunk keresztjét mindennap.Ámen