Jézus példázatai
A gazdag és Lázár 2. rész
(Lukács 16, 19-31)

De ha ez a példázat valóban a farizeusoknak szól, nehézség támad. Ők valóban kapzsik voltak (14. vers), de tékozló életmód, mint amilyen a gazdag emberé, nem mondható el róluk. Ellenkezőleg, tudjuk a korabeli történelmi forrásokból, hogy kiemelkedően mértékletesek voltak. Bűnük főként szellemi volt, és más bűneik összekapcsolódtak a szellemiességért kapott nagy hírnévvel. Ezért Mosheim azt feltételezi e példázatról, hogy a szaducceusok ellen irányult. Nincs bizonyíték rá, hogy bármelyikük jelen lett volna, sem arra, hogy bármilyen "megszakítás" lenne a 18. és 19. vers között. Úgy tűnik, a következő a magyarázat? míg igaz az, hogy a kapzsiság és nem a tékozlás volt a farizeusok bűne, mégis mindkettő, a halmozás és a pocsékolás annyira egyformán az Istennel és az Isten igéjével szembeni hitetlenség következménye, hogy amikor az Úr dorgálja bűnüket, akkor a bűn olyan példáját állítja eléjük, ami látszólag ellenkezője az övékének. Sohasem szabad elfelejteni, hogy a példázat elsődleges célja nem a félelmetes következmények tanítása, amelyeket a gazdagsággal való visszaélés és a szegények megvetése miatt kell elviselniük, hanem a hitetlenség félelmetes következményeinek ismertetése, ha a szív e világhoz kötődik és elutasítja a láthatatlan világban való hitet, ami itt csak a hit előtt ismeretes, amíg nyomorúságosan és túl későn felfedezik ezt a láthatatlan világot. A gazdag ember bűne gyökerénél fogva a hitetlenség. A magára költekezés és a szegények megvetése csak azok a formák, amikben megjelenik. Hitetlensége bemutatkozik annak feltételezésében is, hogy amíg testvéreik nem figyelnek Isten biztos Igéjére, majd figyelnek egy szellemre. Ez a hitetlenség lényege, hogy hitelt ad a csodáknak, de elutasítja Isten igazságát. Caligula, aki nevetségessé tette az istenek létezését, ágy alá rejtőzött, amikor mennydörgött. A babonaság és a hitetlenség ikertestvérek. A legfontosabb, hogy ne feledjük: e példázat központi gondolata és célja a hitetlenség dorgálása. Ámen!