Jézus csodái
A víz borrá változtatása 3. rész
(János 2, 1-11)

"Amikor elfogyott a bor - vagy jobb fordítás szerint -, amikor a bor hiányzott - Jézus anyja így szólt Hozzá: Nincs borunk." Az Úr és tanítványai jelenléte talán váratlanabb, mint azoké, akik éppen akkor érkeztek meg egy utazásról. Jelenlétük az előre számított létszámon túl lehetett, így megnövelte a vendégek számát, ezért az ellátásukra tett intézkedés hiányosnak bizonyult. Jézus anyja valamilyen ok miatt nem tekintette illetlennek, hogy beavatkozzék, és valamilyen módon irányítsa az ünnepi intézkedéseket. Talán közeli rokona volt a menyasszonynak vagy a vőlegénynek. Mindenesetre, törődött annak az egyszerű háztartásnak a zűrzavarával és készségesen eltávolította. Mégis, hogy pontosan mit várt isteni Fiától, amikor elébe vitte szükségüket, nem könnyű meghatározni. Valamire világosan számított, ez pedig hasonlít a bethániai leánytestvérek üzenetére: "Akit szeretsz, beteg" (János 11,3), ez egy rejtett imádságnak tekinthető. Nem tudott Jézus hatalmának és kegyelmének korábbi bemutatásáról (vesd össze: 21-22. vers), és most bátorítja, hogy mutassa be. Egyesek valóban nem teljesen tagadnak minden előző csodát, hanem ezzel a korlátozással értelmezve - ez volt az Ő hatalmas tettei között az első, amiben "így kijelentette dicsőségét". Más ilyen tetteket már véghezvihetett családja belső körében, ez arra vezette őket, hogy számítsanak kegyelmére és hatalmának több nyilvános bemutatására. De anélkül, hogy az evangélista nyilatkozatát megkerülnénk, megérthetjük, hogy annak az asszonynak, aki szívében őrizte és forgatta fia eljövendő dicsőségének minden jelét és prófétai célzásait (Lukács 2,19. 51) hinnie kell, hogy vannak benne erők, amelyeket bár visszatartott egészen idáig, előhozhat és elő is hoz a megfelelő időpontban. Ez valószínűbb, mint az, hogy Máriának nem volt határozott célja ezekkel a szavakkal, csak úgy fordult Hozzá, mint akit mindig bölcs tanácsadónak talált kisebb és nagyobb ügyekben. Ámen!