Az elutasítottság legyőzése ..

Bocsáss meg!: A szabadulás alapvető feltétele az, hogy megbocsássunk mindazoknak, akik megbántottak minket. A megbocsátás olyan folyamatos tartozásunk, amellyel soha nem szabad elmaradásban lennünk. "Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek" (Róma 13,8). Az azonnali megbocsátás kiegyenlíti a számlánkat, a meg-nem-bocsátással pedig adósokká válunk. Aki elvárja, hogy Isten megbocsásson neki, annak meg is kell bocsátania másoknak. Jézus beszélt egy olyan szolgáról, akinek nagy adóssága volt, de nem tudta kifizetni tartozását. A szolga leborult és arra kérte urát, hogy legyen türelmes. Ura könyörületre indult, és elengedte neki az adósságot. Ez a kép mutatja a mi eladósodottságunkat is Isten előtt. Lehetetlen bűneink adósságát kifizetnünk, de ha Isten kegyelmét kérjük, Ő megbocsát. Az a szolga, akinek ura megbocsátott, később nem engedett el egy kis adósságot a szolgatársának. "És megharagudván az ő ura, átadta öt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik." (Máté 18,34)
Krisztus következő kijelentése ránk is vonatkozik: "Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok, ki-ki az ő atyjafiának az ő vétkeiket." (Máté 18,35) Mit tesz akkor mennyei Atyánk, amikor nem bocsátunk meg másoknak? Átad bennünket a hóhérok (angolul: kínzók) kezébe. Ezek a kínzók démoni szellemek. Nagyon komoly dolog mások vétkeinek meg-nem-bocsátása. Isten megvonja bocsánatát attól az embertől, aki nem bocsát meg másoknak. A meg-nem-bocsátás átok alá helyez, és az ilyen embert a démonoknak hatalmukban áll gyötörni. A megbocsátás nem egy érzés, hanem egy ésszerű döntés, az akarat kérdése. Ha megbocsátunk, Isten parancsának engedelmeskedünk. Isten azt mondja, ha mi elvárjuk, hogy Ő megbocsásson, nekünk is meg kell bocsátanunk. Ha úgy döntünk, hogy nem bocsátunk meg, mindaddig gyötrődésre számíthatunk, amíg mégis meg nem tesszük. Amikor Isten ad át egy embert démonoknak, semmilyen földi szabadító szolgálat ki nem mentheti őt börtönéből mindaddig, amíg Isten parancsainak eleget nem tesz. A gyötrődés jelentkezhet értelmi, érzelmi, fizikai szinten, vagy pedig az életkörülményekben. A megbocsátás az önmagunknak való megbocsátást is magába foglalja. Miután elfogadtuk Isten bocsánatát, az embernek magának is meg kell bocsátania. A vádló azt mondja majd: "Nem érdemled meg a bocsánatot. Megbocsáthatatlan, amit tettél. Egész életedben hordoznod kell a szégyent és a bűnt". Az önmagunk iránti meg-nem-bocsátás kötelekben tart bennünket épp úgy, ahogyan másokat megkötöz az, ha nem bocsátunk meg nekik. Ámen!