Miért halt meg Jézus a kereszten?

Jézus Krisztus nem azért szenvedett a kereszten, hogy jól fizető állást biztosítson püspököknek, papoknak, lelkészeknek vagy evangélistáknak. Azért halt meg - ahogy mondta -, "hogy megkeresse és megváltsa az elveszetteket". Ha Krisztus ilyen borzalmat és kínszenvedést vállalt az üdvösségünkért, akkor azt nekünk is nagyon értékesnek kell tartanunk. A kereszt az a hiteles mérleg, amelyen lemérheted az üdvösség erejét és értékét. "Élet!" Mindenki él, de vajon milyen életet? Júdás apostol, Jézus testvére, olyan elveszett életekről beszél, akik "gyökerestől kiszakítva kétszer halnak meg" (Júdás 12. vers). Sőt, egy másik igehely azt mondja, hogy vannak olyanok, akik bár élnek, valójában halottak. Lélegeznek és járkálnak ide-oda, de nincs szikra a szemükben. Az élet Krisztus nélkül mesterséges. Az alkohol, a kábítószerek, az üvegből nyert feldobottság, a bőr alá szúrt tű okozta élvezet, az "élet" egyéb megnyilvánulásai csupán a vágyott boldogság pótszerei. De mankóra csak bénák szorulnak. A Jelenések 3,1 brutálisan őszinte: "Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy”. Hány és hány emberre illik e leírás? Mennyire más, amiről Pál apostol tesz bizonyságot, amikor azt írja a hívőkről, hogy "mint halálra váltak, és íme, élők" (2Kor. 6,9)! A hívőknek életük van - ami alatt azt értem, hogy életük van! Az élet sokféle lehet: beszélünk jó életről, rossz életről, mozgalmas életről, szomorú életről, üres életről és beteljesedett és boldog életről. A Biblia az életnek egy új kategóriájáról beszél: ez az "örök élet". "Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta" (János 3,36). Ennél magasabb rendű élet elképzelhetetlen. Ez minden reménység végcélja. Jézus a válasz! Sok gyülekezet igen aktívan munkálkodik, de valójában miben is aktívak? Ha belevetik magukat világi ügyekbe, azzal látványosan elfoglaltnak és fontosnak tűnhetnek. Azonban akkor válnának igazán fontossá, ha az evangélium üzenetét vinnék a haldokló világnak. Ha minden gondolatunk saját szellemi hogylétünk körül forog, miközben a pokol tűzlángjai szinte kicsapnak a világba, az olyan, mintha a tűzoltóbrigád a tűzriasztás kellős közepén kezdene el borotválkozni. Éveket elpazarolhatunk azzal, hogy "kiállunk azért, amit hiszünk", pedig valójában nem teszünk mást, mint gyülekezetünk előítéleteit és nézeteltéréseit védelmezzük. Az evangélizációra felszólító parancs az egyetlen, ami igazán számít - hogy kiragadjunk embereket az örök pokol lángjai közül. Ezt a parancsot az Úr nem változó kedélyállapotában adta; Isten teljesen átérzi azt a veszélyt, amelyben a Krisztus nélkül élő emberek vannak. Erre a veszélyre a Golgota volt Isten felkiáltójeles válasza. Ámen!