„Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet.” (Máté 28:19)

Ne kösd meg a lelkipásztorod kezét az anyagiak tekintetében. Egy gyülekezet költségvetése megmutatja, hogy milyen a gyülekezet szíve, és azt is tükröznie kellene, hogy Isten szemében mi számít értéknek. Kettős feladatunk van: az evangéliumot hirdetni a bűnösöknek, a szenteket pedig felkészíteni a szolgálatra. Sok gyülekezet megköti lelkipásztora kezét garasoskodásával, akadályozva ezzel a nagy misszióparancs betöltését. Dicséretes dolog bölcsen gazdálkodni a pénzzel, de az a gyülekezet, melyet a félelem vezérel, tartalékot halmoz fel az esetleges rossz napokra. Ez nemcsak a hatékony szolgálatot akadályozza, de elveszi a kedvet az adakozástól is. Ha egy csomó pénz van felhalmozva a bankszámlán, az emberek hajlamosak azt mondani: „Miért adjak én az amúgy is szűkös forrásaimból?” A misszióra összpontosító gyülekezetek nem félnek pénzt költeni a szolgálatra, és ennek eredménye, hogy Isten bőkezű adakozásra indítja az emberek szívét. Emlékszel a három sáfár történetére, akik megbízást kaptak, hogy gazdálkodjanak uruk pénzével? Ketten közülük befektették a kapott pénzt, és megkettőzték az összeget. A harmadik, kockázatkerülő megbízott annyira vigyázott a pénzre, hogy csak az eredeti összeget tudta visszaadni. Ezért a gazda azt mondta: „Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” (Máté 25:28–30). A gyülekezet feladata nem az, hogy tőkét halmozzon fel, hanem az, hogy hitben lépve lehetővé téve Isten szolgáinak, hogy akadálytalanul végezhessék feladatukat – a nehéz időkben pedig Istenre bízzák magukat.