Benne van a Bibliában, hogy Dávid egy parittyájával és sima kaviccsal győzte le Góliátot. Pedig Góliátnak volt, kardja, lándzsája, sisakja, pajzsa. Góliát a hatalmas termetében és a jó felszereltségében bízott. A pásztorfiúnak, Dávidnak nem volt fegyvere, mégis volt egy hatalmas előnye Góliáttal szemben, ez pedig az Isten, aki ott volt vele a csatamezőn! Ha saját erőnket számolgatjuk, és esélyünket az életre, hamar rájövünk, hogy egyedül, önerőből nem sikerülhet. Amikor az élethelyzetünk nehéz, amikor tanácstalanok vagyunk és elkeseredettek, jusson eszünkbe, hogy nem vagyunk egyedül! Isten itt van, és jön is minden áldott nap velünk, és részt vesz az új és új küzdelmeinkben. Amikor pedig egy - egy nap végén esetleg sérüléseket viszünk haza vagy csalódás ér, akkor is ott van és vigasztal, biztat. Isten minden áldott nap ad új erőt, és reményt, hogy újra megújulunk. Higgyük el, hogy Isten küzd értünk és részese akar lenni az életünk minden részének! Velünk van a gyászban, a betegségben, a csalódásban, minden szorongatott helyzetben, de az örömben is. Ne küldjük el Őt, hanem engedjük, hogy jöjjön velünk és küzdjön értünk! Dávid, ez a gyönge, vézna kicsi pásztorfiú azért győzhetett, mert hitt, bízott és Istennel ment a csatába. Bárcsak nekünk is ilyen rendületlen hitünk, bizalmunk lenne Istenben! Nem leszünk felszerelve jobban ma sem az ellenséggel szemben, és önerőből nem is tudunk győzni, de Jézussal igen! A parittya, kavics helyett, használjuk az imádságot is! Sokan azt mondják, hogy nincs értelme imádkozni, én viszont azt tapasztalom, hogy nagy ereje van. Bátorítok mindenkit a mindennapi imára, éspedig azért, mert az imában, az Istennel kerülünk mindig kapcsolatba, és ha Vele megvan a kapcsolatunk, akkor mindennap vállalhatjuk a küzdelmeinket! Soha ne szakítsuk meg a kapcsolatot Istennel, a legerősebbel!