Jézus példázatai
Az elveszett juh 5. rész
(Máté 18, 12-14; Lukács 15, 3-7)

Ha csak ennyi kijelentés lenne, semmi sem lepne meg minket; de "nagyobb öröm lesz a mennyekben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre". Könnyen megérthetjük, hogy az emberek között hogyan kell több örömnek lennie a kevés miatt, ami veszélyben volt, mint a sok folyamatosan biztonságba levő miatt. Több örömet érzünk egy beteg barát meggyógyulása miatt, még ha nem is teljesen egészséges, mint amikor egészségesen és erőteljesen járt-kelt. Mégis az az aránytalan öröm támad fel világosan az eredmény váratlanságából, annak ideiglenes bizonytalanságából. De Istennek, Aki tudja a véget a kezdetnél, nincs szüksége arra, hogy öröme az előtte levő félelem által nőjön. Továbbmenve, azok a szavak nehezen érthetők, hogy "akinek nincs szüksége megtérésre", mivel azt olvassuk, hogy "mindnyájan, mint juhok, eltévelyedtünk". Talán valóban megmenekülhetünk mindkét nehézségtől, látva itt Urunk szigorú és szeretetteljes iróniáját, és megtalálva a kilencvenkilenc ön igazultat. De a példázat egész szerkezete szemben áll egy ilyen feltételezéssel. Kilencvenkilenc juh nem kóborol el. Az egyik nézet, ami megoldást ajánl erre - hogy megértsük ezeket az igazakat, hogy tényleg azok, de igazságuk pusztán törvényeskedés. A törvény megtette munkája egy részét értük, előírásaival visszatartva őket a nagy bűnöktől, de nem vitte őket addig, ahogy Isten szándékozta, a bűn felőli meggyőzéshez; ez nem készítette fel őket arra, hogy elfogadják a Krisztus által felajánlott megváltást. Most jelenti, hogy több igazi öröm van egyetlen vámszedő és bűnös fölött, aki belép a hit belső szentélyébe, mint közülük kilencvenkilencen, akik a törvény előcsarnokaiban járkálnak, de nem lépnek be. Nagy Gergely megjegyzése ez: "Egy tábornok a csatában többre értékeli azt a katonát, aki visszafordul a menekülésből, és merészen támadja az ellenséget, mint aki sohasem futamodott meg, és sohasem mutatott semmilyen bátorságot". Ámen!