Jézus példázatai
A hamis sáfár 10. rész
(Lukács 16, 1-9)

A 10-13. versben, ami eleven kapcsolatban van a példázattal, nagyon megfigyelhető, hogy nem az okosság, hanem a hűség különösen ajánlatos úgy, hogy messze űz bármilyen lehetséges visszaélést. Mint ahogy Urunk mondta: "Legyetek okosak mint a kígyók." Azonnal védte az alapelvet, nehogy ravaszsággá torzítsák, hozzátéve: "és szelídek, mint a galambok". A földieket megvetéssel nevezi úgy, hogy "kevés", összehasonlítva azokkal a szellemi ajándékokkal, amelynek neve "sok". Azokat úgy nevezi, hogy "a máséi", összehasonlítva a mennyei javakkal, amelyeket megszerezve, a sajátunkéi lesznek és lényünk részévé válnak. Ezeknek a világi dolgoknak a kiosztásában azonban kinyilvánítja, hogy az ember bizonyíthatja hűségét, és elkerülhetetlenül bemutatja, hogy mi van benne, és alkalmas-e arra, hogy igazi és tartós értékeket bízzanak rá, nevezetesen az Isten országában való szolgálatot. A 13. versben tovább hirdeti, hogy mi a hűség, amit megkövetelnek ebben a sáfárságban. Ezzel Istent választja a mammon helyet, hogy ura legyen. E világban két úr tart ránk igényt. Az egyik Isten, az ember jogos Ura; a másik az a hamis mammon, amit szolgául kaptunk, hogy használjuk Istennek. Ebben a bűnös világban a mammon urunkká akarja tenni magát és engedelmességet követel tőlünk, és ha engedünk, többé nem lehetünk Isten hű szolgái. Isten, például parancsolja a szétszórást, miközben a mammon sürgeti a további gyűjtögetést. Isten megkívánja, hogy költsünk másokra, amikor a mammon vagy a világ arra sürget, hogy saját kívánságainkra költsük (Jakab 4,4). Az egyiket meg kell vetni, ha a másikat meg akarjuk tartani - lehetetlen hűségesnek lennünk mindkettőhöz: "Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak". Úgy tűnik nekem, hogy kapcsolat van a 13. vers és az előző versek között, amiből megkapjuk az erkölcsi tanulságot. Ámen!