Jézus csodái
Jairus lányának feltámasztása 2. rész
(Máté 9, 18-19. 23-26; Márk 5,22. 24. 35-43; Lukács 8, 41-42. 49-56)

Az Úr fülébe sohasem hiába jutnak a rossz hírek: "Jézus felkelt, és követte őt tanítványaival együtt". A tömeg, amely hallgatta tanítását, szintén kíváncsian követte és igyekezett meglátni, hogy majd az Úr mit cselekszik vagy éppen mit nem tud megtenni. Az asszony meggyógyításának csodája, akinek nem állt el a vérzése, útközben történt, és teljesen elkülönítendő ettől a történettől, jóllehet nem erkölcsi üzenet nélküli. Ugyanis a késlekedés, ami az asszony miatt következett be, erősen megpróbálta az aggódó apát. Mégse vesszük észre semmi jelét türelmetlenségének, és ez kétségtelenül hozzátartózik beszámolójához. Miközben az Úr még beszélt az asszonnyal, "jött valaki a zsinagógai elöljáró házától, és így szólt: Leányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mester!". Lukács csak egy személyt említ, valószínűleg az üzenet vivőjét, akivel mások is mentek. Azok, akiknek talán elég hitük volt ahhoz, hogy az Úr lángra szíthatja az élet az élet utolsó kihunyó szikráját, de nem volt olyan erős hitük, hogy a nehezebbet várják, vagyis azt, hogy újraélesztheti az élet szikráját, miután már teljesen kialudt. Talán az apa reménysége szintén elveszett, és semmi helye nem maradt volna annak a csodának akkor, ha a hit, a szükséges állapot hiányzott volna és a Kegyelmes Úr nem látta volna a veszélyt és nem előzte volna meg a hitetlenségét. "Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta nekik: "Ne félj, csak higgy és meggyógyul!" Nagyon kegyelmes üzenet van ebben az, "amikor" szóban. Az Úr azonnal megszólalt, nem hagyva semmi időt arra, hogy a hitetlenség gondolata befurakodjék az apa értelmébe, ami majd mindenestül megakadályozhatta volna a gyógyítást, hanem azonnal eltöltötték őt a bátorítás és a reménység szavai. Ámen!