Nézzük meg a János 20, 25-29-et: "Mondták azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig mondta nekik: Ha nem látom az Ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjamat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az Ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem. És nyolc nap múlva ismét benn voltak az Ő tanítványai, Tamás is ővelük. Noha az ajtó zárva volt, bement Jézus és megállt középen és mondta: Békesség nektek! Azután mondta Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő. És felelt Tamás és mondta neki: Én Uram és én Istenem! Mondta neki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek." Most lapozzunk a Róma 4, 17-21-hez: "(Amint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged) az előtt az Isten előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket. Aki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: így lesz a te magod. És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére; Az Isten ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek, és teljesen elhitte, hogy amit Ő ígért, meg is cselekedheti." Észre tudok-e venni valami különbséget Ábrahám és Tamás hite között? Nyilvánvalóan igen. Tamás így szólt: Nem hiszek addig, amíg nem látom a szegek nyomait és a sebet az oldalán. Jézus azt mondta: "Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek." Ábrahámról, pedig azt mondja az Ige, hogy abban az Istenben hitt, aki "azokat, amelyek nincsenek, előszólítja, mint meglevőket." Vajon melyik a bibliai hit? Természetesen Ábrahám hite. Mert a kiinduló igénkben azt olvashattuk: "A hit a reménylett dolgok valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés." Ámen!