A BIBLIAI HIT
4. tanulmány
Mi a hit? (II.) 2. rész

Ha valakivel beszélgetsz az ő szellemi állapotáról, és azt mondja: reméli, hogy megtér, akkor azt feleld erre, amit a Biblia. Mondd el neki, hogy az Efézus 2,8-ban az áll: "Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által." Mondd el neki, amit Jézus mondott: "Azt, aki hozzám jön, semmiképpen ki nem vetem." És amit Pál mondott a Róma 10,13-ban: "Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik [üdvösségre jut]". Mondd azt, amit Pál a Róma 10, 9-10-ben mondott: "Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre." Ösztönözd arra, hogy már abban a pillanatban cselekedjen Isten Igéje alapján. Úgy tűnik, mindig ugyanabban a kőiben botlunk el, ha gyógyulásról, Szent Szellemmel való betöltekezésről vagy hasonló imakérésekről van szó. Reménykedünk, hogy az Úr meghallgatta az imánkat, reménykedünk a gyógyulásunkban, reméljük, hogy betölt a Szent Szellem. "Hiszem, hogy egyszer majd megkapom." Remélünk és remélünk. S bár ezt te hitnek nevezed, de csak reménység, mert a jövőre szól. Figyeljétek meg, amit az írás mond: "A hit hallásból van" - így, jelen időben. Ha nem most van, akkor ez nem hit. A hit jelen idő, a remény jövő idő. Tedd hát a megfelelő időbe, tedd át jelenbe! Néhány ember azt hiszi, hogy Isten majd tesz valamit, de a hit azt állítja, hogy már megtette, és most is cselekszik. Hányan mondják: "Hagin testvér, nem értem, miért nem gyógyultam meg. Úgy tudom, Isten megígérte, hogy meggyógyít." De Isten egyáltalán nem ígérte meg, hogy meggyógyít! Erre sokan kérdezik: "Hát nem mondja Isten Igéje, hogy 'Ő vette magára a mi betegségünket és Ő hordozta el e mi erőtlenségünket.' Ez nem ígéret?" Nem, ez nem ígéret. Ez egy állítás, amely elmond nekünk egy olyan eseményt, amely már megtörtént. 1Péter 2,24: "Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg." Ez tehát nem a gyógyulás ígérete? NEM! Ez az ige nem ígér neked gyógyulást, mindössze elmondja azt, ami már a tiéd. Megértettem, hogyha rá tudom venni az embereket, hogy hagyjanak fel a reménykedéssel és a gyógyulás keresésével, és kezdjenek hinni, ők azonnal meggyógyulnak. Néhány évvel ezelőtt Oklahomában prédikáltam, és az egyik szolgálatomra behoztak egy hölgyet, aki már négy éve nem tett egyetlen lépést sem. A térde egyszerűen elhasználódott, nem működött; nem tudta a súlyát hordozni. Mivel minden testmozgás nélkül kellett ülnie, eléggé elhízott. Eljött az ideje a gyógyulásért való imának, előrehozták őt és leültették az oltárra. Odamentem, le¬térdeltem mellé, rátettem a kezem a térdére és imádkoztam. Azután így szóltam hozzá: – Testvérnő, most pedig kelj fel és járj az Úr Jézus Krisztus nevében! Ez a drága lélek minden tőle telhetőt megtett, hogy felkeljen, de egész idő alatt - nem gúnyolni akarom - csak sírt és imádkozott: - Ó, édes Jézus, kérlek gyógyíts meg! Uram, tudom, hogy megígérted, hogy meg fogsz gyógyítani! Tudod, hogy milyen teher vagyok a családomnak, hogy semmit sem tudok tenni magamtól. Kérlek, drága Uram, gyógyítsd meg az én térdemet, gyógyítsd meg a lábaimat! Add, hogy én járjak! Ó, kérlek, kérlek! Közbevágtam: - Várj egy percet testvérnő, várj egy percet! De ahelyett, hogy hallgatott volna rám, még hangosabb lett. Másodszor is szóltam: - Kérlek, várj egy percet, volna egy szavam hozzád, tudnék rajtad segíteni! De ahelyett, hogy odafigyelt volna, még hangosabb és hangosabb lett. így már harmadszorra mondtam: - Várj egy percet, testvérnő, hadd segítsek! De nem engedelmeskedett, sőt csaknem hisztériázni kezdett. Akkor megfogtam a vállait, jól megráztam és rákiáltottam: - Megparancsolom neked, az Úr Jézus nevében, hogy fogd be a szád! Hirtelen elnémult és meglepődve nézett rám. Ám ebben a pillanatban a teremben lévők "behúzták a féket". Elhiszitek-e, hogy ez előfordulhat? Nem tudom tapasztaltátok-e már, de amikor a hallgatóság így "behúzza a féket", a prédikátor tehetetlenné válik. Jézus szülővárosában is ez történt. Ezt a Biblia mondja a Márk 6,5-ben: "Nem is tehetett ott semmi csodát." Ez nem azt jelenti, hogy nem akart, hanem hogy nem tudott ott csodát tenni, csak néhány beteget gyógyított meg. A görögben az van, hogy rátette a kezét néhány kisebb bajjal küszködő emberre. Azaz, csak néhány kisebb betegség volt, amelyeket Jézus Názáretben, szolgálata alatt meggyógyított. Miért? A Márk 6,6 megmagyarázza: "És csodálkozott az emberek hitetlenségén." Nos, ez a gyülekezet is "behúzta a féket", mielőtt tehettem volna valamit. Nekem pedig ki kellett lazítanom a fékeket, különben mindennek vége. Tehát előbb velük kellett foglalkoznom, mielőtt ismét az asszonyhoz fordulok. Néhányan azt gondolták, hogy durva voltam hozzá, és ezt ott a helyszínen meg is mondták. Azt válaszoltam nekik: "Ha holnap az útkereszteződésnél valaki lelassít előtted az autójával és megkérdezi, hogy juthat el egy bizonyos helyre, ám amikor te eligazítod, ő ahelyett, hogy az útmutatásodat követné, visszafordul és ugyanazon az úton megy tovább, amelyiken jött, te talán nem próbálnád meg a helyes irányba terelni?" Ezzel egyetértettek. Ámen!