ApCsel 14,1: Ikóniumban történt, hogy együtt mentek be a zsidók zsinagógájába, és úgy szóltak, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívővé. 

ApCsel 14,2: De azok a zsidók, akik nem hittek, felingerelték és megharagították a pogányokat a testvérek ellen. 

ApCsel 14,3: Mégis elég sok időt töltöttek ott, és bátran szóltak az Úrban bízva, aki bizonyságot tett kegyelmének igéje mellett, és megadta, hogy jeleket és csodákat vigyenek véghez. 

ApCsel 14,4: A város népe azonban meghasonlott, és némelyek a zsidókkal, mások meg az apostolokkal tartottak. 

ApCsel 14,5: De a pogányok és zsidók vezetőikkel együtt összefogtak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket. 

ApCsel 14,6: Ők azonban ezt megtudva elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe és a környékre, 

ApCsel 14,7: és ott hirdették az evangéliumot. 

ApCsel 14,8: Lisztrában élt egy sánta lábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és sohasem tudott járni. 

ApCsel 14,9: Ő hallgatta Pál beszédét, aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon. 

ApCsel 14,10: Ezért hangosan így szólt hozzá: "Állj a lábaidra egyenesen!" Ekkor az talpra ugrott, és járt. 

ApCsel 14,11: Amikor a sokaság látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven így kiáltottak: "Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!" 

ApCsel 14,12: Barnabást Zeusznak mondták, Pált pedig Hermésznek, mivel ő volt a szóvivő. 

ApCsel 14,13: Zeusz papja pedig, akinek a temploma a város előtt volt, bikákat és koszorúkat vitt a kapuk elé, és a sokasággal együtt áldozatot akart bemutatni nekik. 

ApCsel 14,14: Amikor meghallották ezt az apostolok, Barnabás és Pál, ruhájukat megszaggatva a sokaság közé futottak, 

ApCsel 14,15: és így kiáltottak: "Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk, és azt az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez, aki teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.