Mi segítségül hívjuk az Urat, Ő megszabadít, mi pedig dicsőítjük Őt.Nem túl bonyolult. Így működik a kegyelem.A vallás felcseréli a szerepeket. Kéri ugyan Istent a szabadításra, de közben sorolja a feltételeket: Mit tegyél, mit ne tegyél annak érdekében, hogy megszabadulj a bajból, betegségből, hiányból, problémából. Hogy „megérdemeld” a szabadulást. Az ingyenes kegyelem azonban működik akkor is, ha nem hiszünk benne, ha nem vesszük tudomásul és erőlködünk, hogy megérdemeljük azt, ami ajándék. Tehát a szabadulást megadja Isten a kegyelemért keményen megdolgozni akaró gyerekeinek is. De a hálaadás az Isten dicsőítése a szabadulás után következményképpen, így már nem őszinte. „Mert hát sokat tettem azért én is, hogy kijöjjek a bajból. Jó srác vagyok. Kemény, erős hívő” – vélheti az ekképp gondolkodó.Persze a nyomorúságban az ember átértékel dolgokat, felismeri bűneit, változik. De nem ez a feltétele a szabadulásnak. Csak egy jó gyümölcs. Hála ezért is Istennek.A szabadulásnak azonban semmi más oka nincs csak a keserű élethelyzetbe beledobott fa. A keresztfa darabja. A hívő élet folyamatos vándorlás Mára és Élim, a keserűséget okozó problémák és az átmeneti nyugalom állomásai között. A megoldás mindig a fa, amit az Úr Mózesnek is mutatott Mára mérgezett forrásánál. Ez a kegyelem. És mindig működik Isten hűsége miatt.

Egy másik alapvető dolog, hogy hogyan viszonyulunk az aktuálisan komoly szenvedésbe került testvérünkhöz.Ha egy ember, egy hívő, akár a saját bűnei miatt, válságba, szenvedésbe, testi, vagy lelki fájdalomba zuhan, az Úr mindig megpróbálja ezt a helyzetet felhasználni, hogy a rossz gondolkodást, hibás bűnös életmódot korrigálja, miközben a szabadulást munkálja szeretetből. A bűnök következményei miatti kínlódás tehát hasonlít a fogorvosi székhez. Ha benne ülünk, hiába tudjuk, hogy a fúrás, a húzás, a kezelés után jobb állapotba kerülünk, amikor fáj, amikor fúrnak, húznak, faragnak, akkor az tényleg fáj.Bár jó, és erőt adó a tudat, hogy utána jobb lesz, változás jön, de az ilyen emberen segíteni, aktuálisan a fájdalmában nem lehet azzal, ha megmagyarázzuk neki, hogy ezt csináltad rosszul, azt helytelenül. Nem kellett volna annyi savanyúcukrot szétrágnod, moshattad volna a fogadat stb.Ilyenkor a legtöbb, amit tehetünk, hogy megfogjuk a kezét, mellé állunk, és vigasztaló, bátorító szavakat mondunk. Isten is ezt teszi, amikor saját oktalanságaink miatt szenvedünk.Amikor enyhül a fájdalom, a válság akkor tanít, mutat utat a változáshoz. Mert a hibáink bűneink már a válság első pillanatában tudatosak, sőt ordítanak ránk. De akkor nem látjuk a kiutat. Ezért mellénk lép Jézus és megfogja a kezünket és vigasztaló, reményt adó szavakat mond. Nem a bűnünkről beszél. Nem is kell. Ahogy kiteljesedik az Úr szabadítása, úgy változunk meg, leszünk picit krisztusibb emberré, hívővé. A kínlódásban levő hívőnek, ha szenved lelkileg, vagy fizikailag nem arra van aktuálisan szüksége, hogy intellektuálisan feldolgozza a helyzetét egy tanítás által. Hanem vigasztalásra, kézfogásra, együttérzésre, bátorításra. Hogy „stand by me…” „állj mellém” - ez tudja tovább lendíteni. Az Úrnál így működik folyamatában a szabadítás. Tőle érdemes tanulni.

Zsoltár 50. 15. És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.Ámen