Autista gyermek gyógyulása 2009. augusztus 06. csütörtök, 13:43 Mariann Annyi csodálatos bizonyság után szeretném én is megosztani veletek életem legnagyobb bizonyságát. Nagyobbik fiam, Attila betegen született, autista. Amikor kiderült, hogy beteg, a férjem elhagyott bennünket, ottmaradtam egyedül két kisgyermekkel albérletben. Esélyem nem volt, hogy elhelyezkedjek dolgozni, sokat éheztünk is abban az időben. Többen mondták nekem, hogy adjam be a gyereket intézetbe, jobb lesz neki is és nekem is. De én erre nem voltam képes. Mindig azt mondtam, hogy ő ilyennek született, így kell elfogadni és én így szeretem. Így hát küszködtünk tovább. Akkor még nem ismertem az Urat. Mentünk albérletről-albérletre. Nem volt egy orvos sem, aki bármi jóval is biztatott volna. Így hát kezdtem beletörődni. Aztán egy napon megismertem Jézust és akkor megváltozott bennem minden. Akkor kezdtem feltenni magamnak a kérdéseket, hogy miért is kell nekem elfogadni, hogy a fiam beteg? Miért kell nekünk így leélni az életünket? Hiszen Jézus a gyógyító. Attól kezdve elkezdtem megvallani, hogy a fiam meggyógyult, hálákat adtam érte, dicsértem az Urat, pedig még akkor semmi változás nem volt az állapotában. Hatéves korában még pelenkáztam, nem beszélt, mindennaposak voltak a dührohamok, mindig arra kellett vigyáznom, hogy magába vagy a kicsiben kárt ne tegyen. Máskor meg teljes apátiába süllyedt és csak nézett maga elé órákig, olyankor a szívem szakadt meg érte. De nem adtam fel! Továbbra is azt vallottam meg minden nap, hogy „köszönöm Uram, hogy meggyógyítottad a fiamat”. Nem történt semmi. Imádkoztam, böjtöltem. Semmi nem történt. Sokszor fel akartam adni, de olyankor mindig szólt az a szelíd hang, hogy: „Itt vagyok.” És folytattam a megvallásokat szüntelen, volt hogy sírva, nevetve, ahogy jött. Aztán egy szép nap Attila megszólalt. 7 éves volt mikor először mondta nekem, hogy anya. Akkor úgy éreztem, hogy túlcsordul a hála szívemben. Azon a napon volt az áttörés. Ma Attila 12 éves, normál iskolába jár, szavalóversenyeket nyer, dobol, dicséri az Urat. Az orvos azt mondta, már nem autista, csak autisztikus jellegű tünetei vannak. Attila tudja, hogy Jézus gyógyította meg. Tudja, hogy Ő hozott ki minket az albérletből. Tudja, hogy ő adott nekem munkát, amivel eltarthatom a családomat. És amikor dicséri Jézust, úgy csillog a szeme, mint a gyertyaláng. Ez volt életem legnagyobb próbája. Jézus meghalt értünk a kereszten, hogy mi az Ő sebeiben meggyógyulva egészségben éljünk. Áldott legyen az Ő neve. Jézus most is közbenjár értünk az Atyánál. Nagyon hálás vagyok az Úrnak. És igenis, Istennél semmi sem lehetetlen. Hittem és megadatott, mert akit a Fiú megszabadít, az valóságosan szabad lesz. Isten áldjon benneteket! Mariann ******************************************************************************* Amikor már semmi sem hat. Amikor megáll a tudomány. Amikor a természetes és a „természetfeletti” sem segít. Akkor jön Jézus. Mindig kitartóan kell hívni, hogy segítsen. Néha gyorsan jön, néha késni látszik. „Aki az ő nevét segítségül hívja, megtarttatik.” Én a fiam halálos ágya mellett három napig és három éjjel folyamatosan imádkozva kértem az ő segítségét. Az orvosok meglepetésére, nem halt meg, hanem a harmadik nap hajnalán felnyitotta a szemét és enni kért. Még az orvostudományi egyetemről is jöttek megvizsgálni őt. Jézus!!! Ebben a névben gyógyulás van.