2016. január 11. hétfő

Egység, nem egyformaság (1)
„… hogy tökéletesen eggyé legyenek…” (János 17:23)

Jézus keresztre feszítése előtti utolsó imádságában azért könyörgött, hogy követői egységben lehessenek. Ez nem kis dolog! Mi, keresztyének rengetegfélék vagyunk, különböző felekezetekből, különböző tanításokkal, különböző politikai irányultsággal, különböző érzelmekkel, intellektussal, különböző a társadalmi és anyagi helyzetünk – olyannyira, hogy néha ezek a különbségek egészen az ellenségeskedésig fajulnak és megosztottsághoz vezetnek. Akkor hogyan válhat valósággá, amit Krisztus imádságában kért, hogy követői eggyé legyenek? Kezdhetjük azzal, hogy elismerjük, az egység Isten akarata, ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy munkálkodunk az eléréséért. Következő lépésként tanulhatunk abból, ahogy Pál tanítja az egység alapelveit a megosztott római gyülekezetnek. 1) Az egységhez az kell, hogy ne ítélkezzünk egymás felett. „Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik.” (Róma 14:4). Egyedül Istennek áll jogában ítéletet mondani. Még ha igazad is van, vagy nagyobb tudással is rendelkezel, akkor sincs jogod ítélkezni. A te dolgod az, hogy „igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével” (Efezus 4:3). Beszéld meg Istennel, aztán bízz az ő bölcsességében!
2) Az egységhez tiszteletben kell tartanunk egymás meggyőződését. „… mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében” (Róma 14:5). Itt Pál személyes meggyőződésről beszél, nem másokra erőltetett véleményről. A bálványimádás és a büszkeség egyik megnyilvánulása az, ha másokat saját képünkre akarunk formálni, ez lerombolja az egység lehetőségét is. Isten fenntartja magának a jogot, hogy saját gyermekeit ő nevelje – méghozzá a te közbeavatkozásod nélkül! Ő formálja és vezeti őket, ahová, és amikor akarja, mert ő ismeri szükségeiket és teljesítőképességüket. Ezért bízd rá ezt a munkát, te pedig tedd, ami a te dolgod: szeresd és tiszteld a másikat!