2015. szeptember 27. vasárnap

Egyszerű szolgálat (4)
„… buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában…” (1Korinthus 15:58)

Pál azt írja: „Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? … Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” (Galata 1:10). Isten igazi szolgája megelégszik azzal, hogy csendben dolgozzon a háttérben. Tudja, hogy a mennyben Isten nyilvánosan megjutalmazza azokat is, akikről még csak nem is hallottunk soha – azokat, akik lelki sérült gyerekeket tanítottak, akik vizelet-visszatartási problémákkal küszködők után takarítottak, akik AIDS-es betegeket ápoltak, akik életüket adták ezer észrevétlen módon. „Teljes erőbedobással adjátok bele magatokat az Úr munkájába, tudva, hogy semmi sem idő- vagy erőpocsékolás, amit érte tesztek” (1Korinthus 15:58 TM). A második világháború idején, amikor Angliának növelnie kellett kőszénkitermelését, Winston Churchill összehívta a munkások vezetőit. Kérte őket, képzeljenek maguk elé egy győzelmi díszfelvonulást, amelyet biztosan meg fognak tartani a Piccadilly Circus-nál a háború után. „Legelöl haladnak majd a tengerészek, akik a létfontosságú tengeri átjárókat védték. Utánuk következnek azok a katonák, akik Dunkerque-ből tértek vissza, majd Afrikába mentek legyőzni Rommelt. Aztán azok a pilóták, akik elűzték a Luftwaffe-t az égről. Utolsóként jön – mondta – az izzadtságfoltos, kormos, bányászsisakos férfiak hosszú sora. Ha ekkor valaki a tömegből odakiáltana: »Hol voltatok ti harcunk kritikus napjaiban?«, tízezer torok harsogná a választ: »Mélyen a föld alatt, a kőszénnel szembenézve.«” Nem minden munka szembetűnő vagy dicsőséges. De azok, akik „mélyen a föld alatt, a kőszénnel szembenézve” szolgálják Istent, létfontosságú szerepet töltenek be tervének megvalósításában itt a földön.