2016. február 19. péntek

Élet a hadszíntéren (1)
„Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája.” (2Timóteus 2:3)

A megváltással Jézusnak, a királyok királyának szolgálatába álltál. Az ő harcait harcolod, az ő haditervét kell követned. Nincs felmentés, ez hosszú távra szól. A sátán hadat üzent ellened, és ez „győzz vagy legyőznek” küzdelem. Az ellenség három fronton fog támadni. Nézzük meg most ezeket. Az első támadás a világ felől érkezik. Érezted valaha, hogy nem illesz bele a környezetedbe? Nem is kell beleillened! „Nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek.” (Jakab 4:4). A határvonal ott van, ebben a háborúban nincs békés egymás mellett élés. Mit jelent a „világiasság”? Nem azt, hogy a világban vagyunk, hanem, hogy olyanok vagyunk, mint a világ. Nem azt jelenti, hogy belekeveredünk a világba, hanem hogy elvegyülünk benne: énközpontú gondolkodásmódját, relatív erkölcsiségét követjük, és ugyanúgy állunk hozzá Istenhez, az ő ügyéhez, az ő Igéjéhez és az ő népéhez, mint a világ. A világ hatalomra, népszerűségre és az önérdek érvényesítésére éhes, mindez ellentmond a Szentírás elveinek. „Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez… tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól” (Jakab 1:27). Jézus azt mondta, óvakodjunk, nehogy magával sodorjon a világ anyagi dolgokat hajhászó megszállottsága, vagy az attól való félelem, hogy szükségeink betöltésére nem lesz elég az, amivel rendelkezünk (ld. Máté 6:25–34). Arra kaptunk elhívást, hogy „só” és „világosság” legyünk (ld. Máté 5:13–14). Neked kell hatással lenni a környezetedre, nem a környezetednek rád! Ha a világ semmi különbséget nem vesz észre közted és önmaga között, akkor lámpásod kialudt, és olyan só vagy, mely elvesztette az ízét.