Betlehemi szalmaszál - második elmélkedés

A szentek, az Isten emberei azok, akik rá tudnak csodálkozni Isten szeretetére, ráébrednek a tiszta lelkiismeret, a bűn nélküli élet gyönyörűségére. Az Isten emberei azok, akik mellett az élet megújul, megszépül, megtisztelődik, béke és öröm hajt ki. A szentek mellett nem kell félni! Nem kell félni azoktól, akiket az Isten Lelke tölt el! Valóban az Isten Lelkének ajándéka az áhítozott öröm és béke.

Tanuljunk meg jót tenni és akarjunk jót tenni! A saját lelkiismeretünk igazolja, hogy jót tenni az egy jó dolog, mert öröm és béke szállja meg a szívünket. S ha ez megtörténik magunknak is jó, és a mellettem lévőnek is jó! A dolog fordítottja is igaz: rosszat tenni rossz dolog, mert nem lesz jó általa a közérzetünk, a lelkiismeretünk vádolni fog, sem bennünk, sem körülöttünk nem lesz öröm és béke. Törekedjünk az igazságra és a szeretetre, akkor elkerüljük a hazugságot és a gyűlöletet!

Megváltó Urunk azért jött el közénk, hogy felmutassa az igaz, a jó, a szép és a szent életet. Jézusunk megmutatta az Istennek tetsző ember vonásait. Azért jött, hogy „életünk legyen, és hogy ez az élet bőségben legyen”! Ezért az életért, az örökért keményen megfizettettük, keresztre szögeztük! Úgy tűnik, nem nagyon értjük Isten szeretet parancsát, mert azóta is, most is, a harmadik évezredben is keresztre szögezzük Jézust, megöljük az embertestvérekben, amikor igazságtalanok vagyunk politikai, gazdasági, kulturális területeken, amikor egymást címkézzük faji, vallási és más alapokon. És eljött közénk az Isten, és velünk élt és él, tanít és olyan szép emberi életvitelt mutat, ami vonz.

Hát ez semmi, ez nem korszerű a mai embernek? Úgy tűnik, már megint magunk akarjuk megváltani magunkat, és ezért nem is jutunk egyről a kettőre. Őseink beteges világát visszük tovább a mammon, a hatalom, az „erősebb vagyok nálad”, és a bűn megannyi régi és új változatait. Hát épp ezért jött a mi Urunk, Jézus Krisztus közénk, hogy ebből a bűnökkel terhelt világunkból kivezessen bennünket, „és jótettekben buzgólkodó választott népévé tegyen” (Tit 2,14).

Jézus Egyháza azért küzd ma is, hogy az élet evangéliuma, a jó hír, az örömhír eljusson minden emberhez, hogy az Ő tanítása, élete és sebei által gyógyultak legyünk. Az Egyház minden mozdulása, az Istenben élő ember minden rezdülése egy olyan utolsó szalmaszál, amely abból a jászolból való, melyet a Gyermek-Isten szentelt meg, s melybe minden élethelyzetünkben megkapaszkodhatunk!

Legyünk ma is és minden nap a remény emberei! Olyan sokan sebzettek, olyan sokan kilátástalannak, értelmetlennek látják életüket. Nyújtsunk mi egy szalmaszálat hitünkkel, szeretetünkkel! Legyünk Egyházunkban a remény megmutatói, legyünk „emberei  másoknak”, bátran adjuk Krisztust a ránk bízottaknak! De ne felejtsük el, csak akkor adhatunk a kapaszkodáshoz egy utolsó szalmaszálat a másiknak, ha mi magunk is ebbe a Szalmaszálba kapaszkodunk!