Miseáldozat 6. rész

Valóság vagy csalás? A katolikus pap állítólag rendelkezik azzal a hatalommal, hogy a katolikus oltáron Jézus Krisztus testét valóságosan megjeleníti, majd újra feláldozza: "a miseáldozat során, [amikor] Krisztus áldozatát bemutatjuk..., újra meg újra a megváltás műve valósul meg vér nélkül." Ez a római katolicizmus egyik legfontosabb megkülönböztető jegye. Ahogyan erre már az előbb is utaltunk, pontosan ettől különbözik annyira a katolicizmus minden más vallástól, de különösen az evangéliumi kereszténységtől. Itt most két dologról lehet szó: ez vagy egy rendkívül fontos és csodálatos realitás, vagy a legördögibb csalás. Nincs középút. Egyetlen katolikus sem tagadhatja, hogy teljesen abszurd az az állítás, hogy itt átváltozásról, átlényegülésről van szó. Az ostya, illetve a bor összetételében nincs kimutatható változás azután sem, hogy azt a pap "különleges hatalmával" Krisztus valóságos testévé, illetve vérévé változtatta át. Mi akkor a bizonyíték arra, hogy ez a "csoda" valóban megtörtént? Vagy talán itt is arról lenne szó, hogy ezt ugyanúgy vakon el kell fogadniuk a híveknek, mint sok más katolikus tanítást? Hát persze, ezt tanítja az egyház. Természetesen lehet ugyan találni a Bibliában olyan verseket, amelyek alá is támasztják ezt a tanítást, de a józan ész és a helyes exegézis ezeknek más értelmezését adja, mint a katolikus egyház hivatalos tanítása. Leginkább ezeket a részeket idézik a Bibliából, amikor az átváltozás alátámasztására kerül sor: János 6, 51-57: "Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért. Tusakodnak azért a zsidók egymás között, mondván: Mi módon adhatja ez nekünk a testét, hogy azt együk? Mondja azért nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az Ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. Amiként elküldött engem az élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam." Máté 26, 26-28: "Mikor pedig esznek, veszi Jézus a kenyeret és hálákat adva, megtöri és adja a tanítványoknak, és mondja: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. És vette a poharat és hálákat adva, adja azoknak, ezt mondva: Igyatok ebből mindnyájan; Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kionttatik a bűnöknek bocsánatára." Lukács 22, 19-20: "És minekutána a kenyeret vette, hálákat adva megszegi, és adja nekik, mondva: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképpen a poharat is, minekutána vacsorázott, ezt mondva: E pohár az új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kionttatik." 1Korintus 11, 24-25: "És hálákat adva, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképpen a poharat is vette, minekutána vacsorázott volna, ezt mondva: E pohár az új testamentum az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre." Ámen!